61615. lajstromszámú szabadalom • A lokomotívról kikapcsolható önműködő vasúti kocsikapcsolás

radjon, (106) golyós csukló útján van kapcsolva. A lemezek két oldalt (107) csapjai vannak, melyek az ütközőtokok hasitékain mennek át, eme csapokhoz a kocsi alatt fekvő (108) vonórúd villá3 végei kapcsolódnak, melyek ismert módon az alvázon belül a vonószerkezettel vannak kapcsolva. Ez a berendezés a vonórúdnak átmenő kapcsolatát biztosítja az ütközők segélyével. A (107) csapokat a villavégek hosszanti hasítékai akként fogják körül, hogy a vonórúd által gyakorolt húzása a csapokat magával vigye, az ütközők által gyakorolt lökés ellenben ne befolyásolja. Magától érthető, hogy a fentebb leírt kikapcsoló berendezés nem csak a törzsszabadalomban leirt kocsikapcsolásnál, hanem más kapcsolásoknál is alkalmazható. A 21. ábrán oly kocsikapcsolás látható, mely a törzsszabadalomban leírt kapcsolástól lényegesen egyszerűbb szerkezete és különleges elreteszelése által tér el. Ez a kapcsolás a (109) tengelyre ágyazott, előre hajtó (110) kengyelből és evvel csuklósan kapcsolt, forgatható (111) horogból áll. A két rész között a csuklós kapcsolás abban áll, hogy a kengyel egy (112) szögemelője a horog (113) segélyére ékelt és a horoggal ugyancsak szöget bezáró (114) kart (115) csapja tengelyével fog meg. A horognak (116) hasítéka van, melyen a {113) tengely négyoldalú része megy át úgy, hogy a horgot a tengely magával viszi, de hosszanti irányban elmozdulását nem gátolja. A horogban egy (117) csúszódarab van elrendezve (22. ábra), mely egy (118) rúgó hatása alatt áll és hárafelé forogni törekszik. A csúszódarabnak mellső végén (119) toldatta van, melyet a horog egy (120) ürege vezet és a horog támadó fölülete fölé kissé kiáll. A horog hátsó vége (121) reteszszé van kiképezve, mely a (67) kocsikeret alsó élévdl kerül szembe. A horog (125) kivágásában kétkarú (122) emelő van alkalmazva, mely a (113) tengely hengeres részére van ágyazva. Ennek az emelőnek egyik karja a csúszódarab (123) kivágásán megy át, míg másik karja a (124) hajtórúd útján van a horoggal kapcsolva. Ha két ily kapcsolással fölszerelt kocsi egymásba fut, az ^egyik kocsi kengyele a mázik kocsi horgéra felfut, mikor a kengyel emelőkarja a horog karját előre nyomja és a horgot lefelé forgatja, míg végül az egyik kocsi kengyele be nem fogódzik és a kocsikat össze nem kapcsolja. A kocsi meghúzásánál a másik kocsi kengyele a tolódarab kiálló részére hat és ezt meghúzza. Ekkor a horog az emslő és hajtórúd hatása következtében ellenkező irányban hátrafelé tolódik és reteszével a' mellgerenda alá fogódzik, minek következtében a kapcsolás elreteszelődik. A horog eltolódásánál megrövidül úgy, hogy a kapcsolás elreteszelődésénél a két kocsi egymáshoz is közeledik. A kapcsolás kikapcsolását a nyomóhengernek a kocsi mellgerendája elé nyúló (60) dugattyúrúdjának a kengyel (112) emelőkarjába való ütközése idézi elő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 55407. számú törzsszabadalomban védett, a lokomotivról kikapcsolható, önműködő vasútikocsikapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kocsin átmenő (1), illetve (2) nyomóvagy szívóvezetékbe önműködően vezérelt szelep helyett egy (63) állítótag van bekapcsolva, melynek átállításánál a lokomotivról az említett vezetékben létesített nyomás növekedés vagy csökkenés az illető kocsin alkalmazott (59) dugattyúra hat és így a kocsikapcsolás kikapcsolását idé^i elő, oly célból, hogy a vonatról egyszerre tetszőleges számú kocsit lehessen lekapcsolni. 2. Az 1. alatt védett önműködő kocsikapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kocsin átmenő két (1, 2) vezeték két végén egy-egy (32) harántcső útján van kapcsolva, melyet a kocsik kapcsolásánál önműködően egymásba fogódzó vezetékvégek kapcsolnak ki és mely csakis a mindenkor utolsó | kocsinál van bekapcsolva úgy, hogy a