61615. lajstromszámú szabadalom • A lokomotívról kikapcsolható önműködő vasúti kocsikapcsolás

kapcsolnak úgy, hogy a harántcső csakis a vonatnak épen legutolsó kocsijánál marad nyitva, minek következtében a lokomotivtól az első csővezetéken át kiinduló és az utolsó kocsi harántcsövén és a második csővezetéken a lokomotivhoz visszatérő zárt vezeték létesül, melynek egyik csővezetéke a sűrített, illetve ritkított közeg oda-, másik csővezetéke annak visszavezetésére szolgál. Mindegyik kocsi mindegyik csővezetékébe egy-egy beállítótag van bekapcsolva. Ha már most a vonatról több kocsicsoportot kell lekapcsolni, az első, második, harmadik stb. kocsicsoporthoz tartozó a visszavezetésben alkalmazott állítótagot állítjuk úgy, hogy a nyitott hozzávezetésen a nyomás növekedés az utolsó kocsiig terjed, ennek harántcsövén a visszavezetésbe megy át, hol a beállított állítótagig terjed, ennek hatása alatt a dugattyú hengerébe is bejut és a dugattyút átállítva a megfelelő kocsicsoportot bekapcsolja, mire a vonatnak mostani utolsó kocsijának harántcsövén megy a visszavezetésbe a most következő első beállított állítótagig, minek következtében a második kocsicsoportot is lekapcsolja és így tovább. Az állítótaggal fölszerelt csővezeték a vonat fékvezetéke gyanánt is használható, mely célból az állítótagokat ekként kell beállítani, hogy a visszavezetés le legyen kapcsolva, a hozzávezetés pedig a fékvezetékkel, illetve a fékdugattyúk hengereivel legyen kapcsolható úgy, hogy a hozzávezetésben] föllépő nyomás növekedés vagy csökkenés a fékdugattyúkat működtesse. Ezenkívül a csővezetékek végei a fütővezeték végeivel akként kapcsolható, hogy a kocsik egymásba futásánál a fűtővezetékek kapcsolása önműködően menjen végbe. A csatolt rajzokon az 1., 2. és 3. ábra a törzsszabadalomban védett kikapcsolóberendezésnek oly foganatosítási alakját tünteti föl, mely tetszőleges számú kocsiból álló sorozatok lekapcsolására alkalmas, nevezetesen az 1. ábra a berendezés hosszmetszete az átkapcsolótagok szabványos, a 2. ábra ezek átállított állásánál és a 3. ábra a kocsifenék szkematikus alulnézete; míg a 4—20. ábra a kikapcsoló berendezés más foganatosítási alakját tünteti föl, nevezetesen a 4. és 5. ábrán a csővégek ütközők módjára vannak kiképezve és csőtolattyúkkal vannak ellátva, a 6. ábra két ily ütközőt a kapcsoló állásban tüntet föl; a 7. és 8. ábra az ütközők két további foganatosítási alakját mutatja, a 9. ábra ehhez tartozó részlét, a 10. ábra az ütközőszerűen kiképezett csővégek ágyazásának és kapcsolásának hátulnézete a 11. ábra fölülnézete, a 12. ábra alulnézete, a 13—16. ábra [az állítólag három különböző állását mutatja be, a 17. és 18. ábra az állítótag működtető és visszaállító szerkezetét mutatja be, a 19. ábra a csővezetéknek az állítótaggal kapcsolatban lévő be- illetve kikapcsoló szelepet tünteti föl, a 20. ábra a fütővezeték kapcsolóberendezése, a 21. ábra a horogból ós kengyelből álló kocsikapcsolás, a 22. ábra a kocsikapcsolás elreteszelő szerkezete, míg a 23. ábra a kocsi egyik végén alkalmazott berendezés általános elrendezési rajza. A kocsi alatt fekvő és hátsó végén a másik kocsinak benyomuló csővége által nyitható tolattyúval ellátott (1) vezetékbe (1. ábra) háromfuratú (36) csap van bekapcsolva, mely az 1. ábrán látható szabványos állásában a vezetékek között kapcsolatot létesít. Ha a csapot a nyíl irányában elforgatva a 2. ábrán látható állásába állítjuk, a vezetéket hátrafelé elzárjuk, a lokomotivhoz vezető vezetéket pedig az (57) nyomóhengerhez vezető (61) vezetékkel kapcsoljuk. Ha már most a lokomotivon gőzt vagy sűrített levegőt vezetünk a csővezetékbe, ez csak az átállított háromfuratú csapig mehet, hol a (61) vezetéken a nyomóhengevbe megy át, ebben a dugattyút előretolja és így a kocsikapcsolást kikapcsolja.