61569. lajstromszámú szabadalom • Önműködő leszedővel bíró papírgép

gerről való leválasztása után mindkét szalag az (rl, rO) hengerek körül vezettetik és ezek az (rO) henger alatt ismét elválnak egymástól, mire a (w) szövetet több vezetőhenger újból a (v) fémszitával összevezeti. Az 5. ábrán látható foganatosítási alak a 4. ábrán rajzolttól csak abban különbözik, hogy itt a (w) szövet a (v) szitával már azelőtt találkozik, mielőtt még e két szalag a (b) szívóhengerhez jutna. Ekkor előnyös lehet, hogy a (w) szöveten és a (v) szitán át a szokásos (y) szekrényes szívókészüléket hagyjunk a papírszalagra hatni, hogy a papírszalag, a (v) szita, valamint az ez alatt tovafutó (w) Bzövet már előzetesen víztelenítve legyen, midőn e három szalag az (f) leszedőnemezzel összetalálkozik és utóbbival együtt a (b) szívóhenger köré fut. Lehetőleg nagy szívófölület elérésére három vagy több (b, bl, b2) szívó hengert lehet egymásután kapcsolni (6. ábra), melyeknek csaknem teljes kerületén fut a (szövet alakjában kiképezett) leszedőnemez és a (w) szövet közt bezárva lévő papírszalag. Három (b, bl, b2) szívóhenger elrendezése folytán az ezek körül vezetett papírszalagot egyszer a (b) szívóhenger egyik oldalán vízteleníti, hogy azután további útján a (bl) szívóhenger azt másik .oldalán víztelenítse s i. t. A teljes víztelenítés tehát egy az említett szívóhengerekben fönntartott, csak csekély ritkított nyomásnál úgy fog vegbemenni, hogy még darabosan őrölt papíranyag is gyorsan járó papirgépekkel és nedves sajtolás nélkül földolgozható vastag papírokká. Önműködő leszedővel biró papirgópek, amennyiben ezek főleg selyempapírok, vékonyabb és vastagabb csomagolópapírok előállítására szolgálnak, jelentékenyen egyszerűsbíthetők még azáltal, hogy a 7. és 8. ábrákon látható módon a (b) szívóhengert sima karmantyúval vagy sűrű fémszövettel vonjuk be, mikor is azután további nemezek vagy szövetek elmaradnak. Ezáltal helyet takarítunk meg és a (b) szívóhenger ekkor kerületének még nagyobb részén gyakorolhat szívóhatást, mint ahogy ez az 1—6. ábrák szerint az (f) leszedőnemezek alkalmazása esetén lehetséges. A 7. ábra szerinti elrendezésnél a (v) szitát az egyidejűleg rétegező- és sajtolóhenger gyanánt szolgáló (rO) henger és a 8. ábra szerinti elrendezésnél azonkívül még a 3., 4. és 5. ábrák szerinti elrendezésekkel analóg módon az (rl) henger körül vezetjük, miáltal a (b) hengernek szívóhatást kifejtő kerülete még jobban nagyobbodik. Az önműködő leszedővel biró papirgép most ismertetett foganatosítási alakjainál a (b) szívóhenger célszerűen úgy van kiképezve, hogy a szívás nem lökésszerűen indul meg, hanem fokozódó ritkított nyomással hat az (f) leszedőnemez és a (v) szita közt, vagy az álsó (w) szövettel együtt tovafutó papírszalagra és ezt szellőzteti és vízteleníti, ha az a (b) szívóhengerhez érkezik. Hogy azután a (q) szárítóhenger a papírszalagot az (f) leszedőnemezről simán leszedhesse, a (b) szívóhengerben a ritkított nyomásnak, még mielőtt a papírszalag további pályáján a forró (q) szárítóhenger alá jutna, fokozatosan csökkennie kell és végül a (q) szárítóhenger és a (b) szívóhenger érintkezési helyén teljesen meg kell szűnnie. Hogy a jó szívóhatás és a papírszalagnak a szívóhengerről való leszedése ezen követelményeinek megfelelhessünk, a szívóhengert körülfutó hosszkamrákkal látjuk el, melyek, ritkított nyomásnak kitétetve, bármikor elvonhatok a szivattyú szívóhatása alól és a gzívóhenger további forgásakor a folytonosan még szívóan ható ritkított nyomást lassankint elvesztik. A kamrák úgy vannak berendezve, hogy a (q) szárítóh#ngerrel érintkezésük előtt nyomóvízvezetékkel hozhatók összeköttetésbe, hogy egyrészt a hosszkamrákban uralkodó nyomást megszüntessük és hagy másrészt ezeket úgy töltsük meg vízzel, hogy vízzel megtelve azok ismét a szívószivattyú hatáskörébe jussanak úgy, hogy már a legcsekélyebb vízkiszíváskor minden egyes kamrában rögtön ismét ritkított nyomás képződik. Ha a (b) szívóhengernek lasabban kell szívni, akkor természetesen a körüle sugárirány-