61568. lajstromszámú szabadalom • Horgonykocsi egy gőzgéprendszerű szántáshoz

szerűen ásóalakú (13) rögzító-lap van megerősítve úgy, hogy ezek a (4) rudaknak leboesátása alkalmával a földbe hatolnak és így a horgonykocsit helyzetében nem csupán rögzítik, hanem fölborulás ellen is biztosítják. Nagyobb biztonság létesítése céljából a horgonykocsi egyik oldalán a (4) rudakhoz még (14,15) tartókarok vannak erősítve, melyeknek alsó csomópontjain ugyancsak ásószerű (16) rögzítő-lapok vannak elrendezve, miáltal a horgonykocsinak fölborítása alkalmával ezen földbesülyesztett (16) rögzítőlapok körül kellene forognia, vagyis egy jóval távolabb eső forgástengely körül, melyre nézve a horgonykocsi súlyából adódó és ellentétes értelmű forgatónyomaték tetemesen nagyobb. A horgonykocsinak (16) rögzítő-lapokkal fölszerelt oldala ugyanis mindenkor a szántás felé van fordítva. Könnyen belátható, hogy a horgonykocsinál a fölborulás ellen működő forgatónyomatékot adott súly mellett is még azáltal is növelhetjük, hogy a kocsivázon oly ellensúlyt alkalmazunk, mely tetszés szerinti ismert módon üzemközben a barázdaoldal felé mozgatható el. Az ismert berendezésű himbaeke (17) vonókötele a kocsivázon alkalmas módon ágyazott (18) kötélkorong körül vezettetik, mimellett a kötélkorong ágyazásánál csupán az tartandó szem előtt, hogy avval lehetőleg oly közel jöjjünk a földhöz, mint amennyire ezt a mindenkori talajviszonyok megengedik, mert ezáltal a horgonykocBinak fölborulás elleni biztonságát növeljük, illetőleg a (17) vonókötélben föllépő, meghatározott nagyságú vonóerő mellett a horgonykocsi súlyát csökkenthetjük, ami különösen a horgonykocsi szállíthatóságára van kedvező befolyással. A voflókötél helyes vezetése céljából a (2) alvázon (19) tartókarok vannak megerősítve, miknek végeiben (20) vezetőgörgők ágyaztatnak. Hogy a (13), illetőleg (16) rögzítő-lapok lebocsátása alkalmával az alsó merevítőkerethez tartozó hosszanti (11) rudak a vonókötél szabad mozgását ne akadályozzák, a (11) rudak kellő helyeken (11') kihajlásokkal vannak ellátva, melyben a vonókötél helyet foglalhat. A horgonykocsinak tovamozgatására ismert kiképzésű (21) kéziforgattyú szolgál, melynek (22) tengelye szokásos fogaskerékáttétel és lánchajtás segélyével a horgonykocsi (23) kerék-tengelyével áll összeköttetésben úgy, hogy kéziforgattyú forgatása alkalmával a horgonykocsi tovamozgattatik. A horgonykocsin azonfölül ismert berendezésű kormánykerék van elrendezve, mely a kocsi irányítására szolgál. A találmánybeli horgonykocsi kezelési módja ezek után a következő: Miután a gőzgépet a szántandó föld egyik sarkán fölállítottuk, a horgonykocsit a íold szembenfekvő másik sarkára vontatjuk és itt úgy állítjuk föl, hogy (16) rögzítő-lapokkal fölszerelt oldala a gőzgép felé legyen fordítva. A himbaeke fölállítása és a vonókötél elhelyezése után az ekét a horgonykocsi felé vontatjuk ós ekkor egy meghatározott szélességű földsávot szántunk föl. Előzőleg természetesen a (8) kézikerék.kellő értelmű elforgatásával a (13) és (16) rögzítő-lapokat már a földbe bocsátottuk, hogy a (18) kötélkorongon vezetett (17) vonókötélben föllépő húzóerő a horgonykocsit se elforgatni, se pedig fölborítani ne tudja. Ha már most a horgonykocsi felé való szántást elvégeztük, a gőzgéppel visszafelé vontatjuk a himbaekét, mikor is a (18) kötélkorongon vezetett (17) kötél laza és a horgonykocsi nincs igénybe véve. A himbaekének visszafelé való haladása közben a (13) és (16) rögzítő-lapokat a (8) kézikeréknek ellentétes értelmű elforgatása által a földből kiemeljük és ezt követőleg a horgonykocsit a (22) kéziforgattyú hajtása által annyira mozgatjuk előre, mint amennyi az eke szántószéleeségének felel meg. Erre a horgonykocsit új helyzetében a (13) és (16) rögzítő-lapok lebocsátása által újból rögzítjük. Mindezen műveletek elvégzésére elegendő egy muukás, minthogy a rendelkezésre álló idő megengedi, hogy oly áttételi viszonyt válasszunk, melynél a szerkezet mozgatása egy munkás izomerejével kényelmesen eszközölhető.