61558. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatoknak összeütközés ellenében való biztosítására

jut az áram a (44) jelzőkontaktusnak (50) fölső kontaktuslemezéhez, azután pedig az ismert úton tér vissza a (175) áramforráshoz. Ha a mozdonyon alkalmazott kontaktus pl. a (W) szakasznak az (e) átkapcsoló mellett elrendezett (46) megállítókontaktusának (50, 51) kontaktuslemezeivel érintkezik, a mozdonyon elhelyezett (175) áramforrásból az áram a (46) megállitókontaktusnak (51) oldalkontaktuslemezéhez a föntebb ismertetett úton jut el, azután a (151, 116) vezetékeken az (e) átkapesolónak (128) elektromágnesébe jut és ezt gerjeszti úgy, hogy az elektromágnes (87) fegyverzetét meghúzza és ez a (46) fölfutási kontaktustól az (f) átkapesolóhoz vezető (100) vezetékkel lekapcsolja. A (128) elektromágnesből az áram a (122) vezeték, a (60) elektromágnes, a (120) vezeték, a (68) elreteszelő elektromágnes, a (119, 118) vezetékek, a (85) fegyverzet, a (81) ágyazókar és a (112, 101, 142, 148) vezetékek által képezett áramúton megy az (e) átkapcsolónál elrendezett (46) fölfutási kontaktusnak (50) fölső kontaktuslemezéhez anélkül, hogy az (f) átkapesolóhoz is eljutnak. Az áramnak útja az (50) fölső kontaktuslemeztől a (175) áramforrásig ugyanaz, mint a (41) jelző kontaktusnál létesült áramzárásnak ismertetésénél leírt áramút. Az (e) átkapesolónak (60) elektromágnesén az áram oly irányban folyik át, hogy az áramnak és a (61) állandó mágnesnek hatása alatt a (62) fegyverzet a következő mellékútat zárja: A (122) vezetéktől elágazó (131) vezeték, a (60, 68) elektromágnesekkel párhuzamosan kapcsolt (95) ellenállás, a (130) vezeték, a (76) kontaktus, a (62) fegyverzetnek (64) nyújtványán elrendezett és most a (76) kontaktussal érintkező (75) kontaktus, a (129) vezeték és a (119) vezetékhez csatlakozó (125) vezeték. A szakasz «szabad» és a viszonyok normálisak, ezért úgy, mint a (41, 42, 43, 44) fölfutási kontaktusok fölött való elhaladásnál, a «szabad» pályát jelző síp megszólal. Végül, ha a mozdonyon alkalmazott kontaktus pld. az (X) szakasznak; a (g) átkapesolóhoz tartozó (47) fölfutási kontaktusának (50, 51) kontaktuslemezeivel érintkezik, a (175) teleptől, az ismert útön, áram jut a (47) megállító kontaktusnak (51) oldalkontaktuslemezéhez, innen a (125) vezetéken a (g) átkapesolónak (93) ellenállásához és (117) elektromágneséhez és gerjészti ezt az elektromágnest, mely (86) fegyverzetét meghúzza és a (47) megállító kontaktus és az (X) szakasznak második, a rajzban föl nem tüntetett átkapcsolója között az összeköttetést megszakítja. A (117) elektromágnestől az áram a (119) vezetéken, a (68) elreteszelő elektromágnesen, a (120) vezetéken, a (60) relaiselektromágnesen, a (122, 123) vezetékeken, a (93) ágyazó karon, a (87) fegyverzeten, • a (91) kontaktuson, a (135) vezetéken, a (88) kontaktuson, a (84) fegyverzeten, a (80) ágyazókaron, a (106, 100, 146, 144) vezetéken át a (47) fölfutási kontaktusnak (50) fölső kontaktuslemezéhez jut, honnan az ismert módon tér vissza a (175) áramforráshoz. Minthogy most a (g) átkapesolónak (60) elektromágnesen az áram ellenkező irányban folyik át, mint akkor, amikor az áramkör az (46) fölfutási kontaktusnál záródik, a (62) fegyverzet, ezen áramnak és a (61) állandó mágnesnek hatása alatt, a következő mellékutat zárja: A (119) vezetékből elágazó (128) vezeték, a (129) vezeték, a (75) kontaktus, a (62) fegyverzetnek nyújtványán elrendezett és most a (75) kontaktussal érintkező (77) kontaktus, a (132) vezeték, a (60, 68) elektromágnesekkel párhuzamosan kapcsolt (94) ellenállás ós a (122) vezetékhez csatlakozó (133) vezeték. Ha a (60, 68) elektromágnesek nem láncolatosan, hanőm párhuzamosan vannak kapcsolva (25. ábra), az áramutak is módosulnak. Az (al, bl) átkapcsolóknak részei az (a; b) átkapcsolók részei helyzetének megfelelő helyzetükben vannak föltüntetve (23. ábra). Ha most a mozdony az (al) átkapcsoló mellett elrendezett (41, 43) fölfutási kontaktusok fölött halad el (25. ábra), az áram ezen az (al) átkapcsolón ugyanazon