61558. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatoknak összeütközés ellenében való biztosítására

melyekben egy pályaszakasznak egyik, ill. másik végén elrendezett és az elreteszelő elektromágnesekkel láneolatosan kapcsolt, polározott relaiskkel biró átkapcsoló van föltüntetve. A 15. és 16. ábrák perspektivikus képek, melyekben egy polyaszakasznak egyik, ill. másik végén elrendezett és az elreteszelő elekromágnesekkel párhuzamosan kapcsolt relaiskkel biró átkapcsoló van föltüntetve. A 17. ábra részletrajz, melyben az átkapcsoló szerkezetnek egyik áramzárója nézetben van föltüntetve. A 18. ábra részletrajz, melyben az átkapcsolónak egy másik áramzárója. van föltüntetve. A 19. ábra perspektivikus kép, melyben egy, a mozdonyon alkalmazott és a pályán elrendezett kontaktussal együttműködő kontaktusszerkezet van föltüntetve. A 20. ábra a 19. ábrához föltüntetett kontaktusszerkezetnek függélyes metszete. A j 21. ábra perspektivikus kép, melyben a j mozdonyon alkalmazott szerkezetek vannak j föltüntetve. A 22. ábra perspektivikus kép, melyben a kalauzkocsin alkalmazott szerkezet vázlatosan van föltüntetve. A 23. ábra vázlatrajz, melyben a mozdonyon elrendezett szerkezetnek és a pályán elrendezett átkapcsolóknak elektromos kapcsolási elrendezése van föltüntetve. A 24. ábra vázlatrajz, melyben három, egymással kapcsolt mozdonyon és egy, ezekkel kapcsolt kalauzkocsin alkalmazott szerkezeteknek elektromos kapcsolási elrendezése van föltüntetve. A 25. ábra vázlatrajz, melyben a 15. és ,16. ábrákban föltüntetett két átkapcsolónak elektromos kapcsolási elrendezése van arra az esetre föltüntetve, amelyben a vonaton alkalmazott kontaktus a pályán elrendezelt egyik kontaktussal érintkezik. A vágánynak két sinszála között a (41, 42, 43, 44, 46, 47) fölfutási kontaktusok vannak elrendezve (9. ábra), melyeknek mindegyike egy-egy, nem vezető anyagból, pl. fából készült alaptestből és az ennek fölső, illetve oldalfölületeit födő (50, 51) kontaktuslemezekből áll (4. ábra). A fölfutási kontaktusokon a (48, 49) fölfutási vég-, illetve oldalfölületek vannak kiképezve (3. ábra). Ezek a fölfutási kontaktusok csavarok segélyével vannak a vágánynak középvonalában a talpakra fölerősítve. A fölfutási kontaktusok rendeltetésüknek megfelelően, két csoportba oszthatók, a (41, 42) kontaktusok a jelző, a (43, 44, 46, 47) kontaktusok a megállító kontaktusok (6. ábra). A megállító kontaktusoknak legmagasabb pontja magasabban fekszik a sinfejnek legmagasabb pontja fölött, mint a jelző kontaktusoknak legmaga-sabb pontja. A fölfutási kontaktusoknak két (51) oldalkontaktuslemeze (6. ábra) egymással elektromosan össze van kötve úgy, hogy ezen két kontaktuslemez tulajdonképen egy kontaktuslemeznek tekinthető; a (41) és (43), a (42) és (44), a (46), illetve a (47) fölfutási kontaktusoknak oldalkontaktuslemezei pedig a (140, 141, 151), illetve a (153) vezetékekkel vannak összekötve. A fölfutási kontaktusoknak egy másik foganatosítási alakjánál az (50, 51) kontaktuslemezek nem egy közös nem vezető anyagból készült alaptestre, hanem különálló, nem vezető anyagból készült alaptestekre vannak fölszerelve (10. ábra). A vágány, két állomás között, az (U, W) és a (V, X) szakaszokra van fölosztva (23. ábr^.), még pedig oly módon, hogy a (V) szakasz a két szomszédos (U, W) szakasznak egy-egy, egymással szomszédos részére, a (V) szakasszal szomszédos (X) szakasz pedig a (W) szakasznak és egy, ezután következő szakasznak egy-egy, egymással szomszédos részére terjed ki és így tovább. Az egyes szakaszok végeinek közelében vannak a (41, 42, 43, 44, 46, 47) fölfutási kontaktusok elrendezve; egy-egy ily kontaktuscsoport az (59) szekrényekbe bezárt átkapcsolókkal van összekötve (15. ábra). Az (U) szakasz (23. ábra) az (a, b), a (V) szakasz a (c, d), a (W) szakasz az (e, f) átkapcsolókkal és az (X) szakasz a (g) és egy,