61546. lajstromszámú szabadalom • Keményítőkimosó és finomító (raffináló) hengerszita

Megjelent 1913. évi október hó 27-éii. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 61546. szám. IV/g. OSZTÁLY. Keményítőkimosó és finomító (raifináló) hengerszita. S. ASTON MASCHINENFABRIK UND EISENGIESSERÉI CÉG MAGDEBURG/M

BURGBAN. A bejelentés napja 1912 augusztus hó 3-ika. Elsőbbsége 1912 január ho 26-ika. Surgonyapépből, kukoricacefréből stb. a keményítő kimosása, valamint a kimosó szitákból jövő keményítőtej raffinálása ezideig egymástól elkülönített kimosó sziták és raffináló sziták segélyével történt. A szitásáéi kezetek ezen elkülönítése folytán a keményítőtejet a kimosó szitákból csővezetékeken, vagy csatornákon át, szabadeséssel, vagy szivattyúk segélyével kellett a raffináló szitákhoz vezietni. A berendezés tehát sok helyet és bizonyos esetekben külön hajtóerőt igényelt a kémércyitőtejnek az egyik szitaszerkezettől a másikhoz való szállítására, Ezáltal az iizem és ezzel az előállítás költségei szaporodnak. E hátrányokat már most a jelen találmány szerint úgy kerüljük el, hogy a kimosó és a raffináló szitákat úgy kombináljuk, hogy a két szita egymásba épített egységes szerkezetet alkot. A raffináló szita maradványait ismételten a kimosó szitákra vezetjük, ami a jelen elrendezésnél könnyen eszközölhető és az egyébként, főleg nagyobb telepeknél, szükséges, a raffináló sziták maradványainak kimosására szolgáló külön kimosó szitákat nélkülözhetővé teszi. A kimosó szitában utánaaprító szerkezetek lehetnek elrendezve, melyek a pépes masszát a kimosás közben még finomabbra aprítják szét. Az utánaprított massza azonnal lovább kimosatik és raffináltatik. A leírt szitaelrendezés eszerint a következő előnyöket nyújtja: Csekélyebb helyszükséglet az eddigi elkülönített szitaszerkezetek egyetlen szitaszerkezetté való egyesítése folytán. Egyetlen hajtóműre van szükség. A jobb és tökéletesebb kimosás dacára kevesebb víz szükségeltetik a kimosáshoz és raffináláshoz, mint a külön választott szitáknál Koncentráltabb keményítőtejet kapunk, mint eddig és ezért a keményítő továbbkezeléséhez kevesebb raktárfölületre van szükség. A szitafölület kihasználása jóval nagyobb, mint á közönséges raffináló hen-' sereknél, mert ezeknél a raffinálandó massza csak egészen lent fekszik a szitahengerben és, mindenesetre a szitaszöveten való súrlódás folytán, annak csak kis darabja emeltetik föl a forgás irányában, míg a jelen elrendezésnél a raffinálandó anyagnak ia kimosó teknő egész fölületén történő kilépése folytán a raffináló henger kétszer-háromszor oly nagy szitafölü-