61543. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémeknek elektromos úton történő hegesztésére

— 5 — után gyorsan csökken és a zérus értékét a feszültséggel egyidejűleg éri el. Nyilvánvaló, hogy ily, a drótoknak méreteihez viszonyítva rendkívül nagy energiamennyiségnek alkalmazásánál az egymással érintkező drótvégek nemcsak megolvadnak, hanem el is párolognak, mi kis robbanással jár, mely a szilárd drótvégeket, mint az a (c) vázlatban (12. ábra) föl van tüntetve, egymástól némileg távolítja. Az. eljárásnak ezen fázisában a drótvégeket fémgőz veszi körűig Hogy ez tényleg íbekövetkezik, azt bőségesen igazolja az a tény, bogy bizonyos számú hegesztésnek elvégzése után a berendezésnek befogó hüvelyei fémcsapadékkal vannak bevonva. Annak a körülménynek, hogy a fémdrótokat fémgőz veszi körül, mielőtt azok egymással állandó érintkezésbe hozatnának igen nagy a fontossága oly esetekben, ha két olyan különnemű fémet, minő az alumínium és •réz, vagy két alumínium darabot kell összehegeszteni, melyeknek hegesztési fölületei a levegőn rendkívül gyorsan oxydálódnak. A föntebb megemlített kis robbanás, melynél a drótvégeknek egy bizonyos része gőzalakban távolíttatik el, oly rövid időt vesz igénybe, hogy a szánnak leesésénél végzett mechanikai munka a még lágy drótvégeket összehegesztheti. A drótvégek a robbanás után és ütésszerűen történő érintkezésbe hozataluk előtt ki nem hűlhetnek, mert az áramerősség, mint azt a (B) görbe (12. ábra) föltünteti, nem válik azonnal zérussal egyenlővé, hanem néhány ezred másodpercig a zérus körül változik. Hogy az áramerősség mily eltelte után lesz zérussá, az a hegesztő áramkörnek önindukciójától függ és a beállítható (42) Önindukciós cséve (4. ábra) segélyével szabályos ha tó. Bár a leírt hegesztési eljárásnak megértése igen finom elméleti megfontolásokat igényel, a hegesztő berendezésnek szerkesztésénél és részeinek beállításánál a szokásosnál nagyobb pontosság nem szükséges. Ép így nem szükséges az sem, hogy a kondenzátornak kapacitása, a töltő áramnak feszültsége és a hegesztő áramkörnek önindukciója gondos számításokkal állapíttassék meg. Sikerült hegesztéseket végeztünk már az első kísérleteknél is minden előzetes számítás és kísérletezés nélkül még oly fémek között is, minők az ón és platina, platina és nikkel és réz és alumínium. Az (A, B, C) görbéknek (13. ábra) azon pontjai, melyek az eljárás különböző fázisainak felelnek meg, a 12. ábrában föltüntetett vázlatoknak megfelelően a (b, c, d, e, f) betűkkel vannak megjelölve. A (41) kondenzátornak (4. ábra) töltő áramkörébe a (44) ellenállás van beiktatva, hogy a (40) áramforrás a kondenzátornak a drótvégeken át történő kisülésénél röviden ne zárassék. Bár a berendezés maga aránylag könnyű, az összehegesztendő fölületek között mégis négyzetcentiméterenként mintegy 2100 kg. nyomást fejt ki, megfelelő kapacitású kondenzátornak alkalmazása esetében pedig a másodpercnek néhány ezred része alatt oly rendkívül nagy hő fejleszthető, mely még az olyan hegesztendő fémeknek érintkezési fölületeit, minők az ón és a platina enélkül olvasztja meg, hogy azoknak bármelyike elpusztulna. A hegesztési varrat, elkészülte után, oly célból, hogy szívóssága fokoztassék, megolvasztott fémbe mártható, de ez a legtöbb esetben fölösleges. A berendezésnek második foganatosítási alakja de előbb leírttól csak annyiban tér el, hogy a (25) rudat (3. ábra) két (45, 46) rúd (6. ábra) helyettesíti és hogy a (6, 7) befogó hüvelyeket (3. ábra) a (47, 48) pofás befogók (6. ábra) helyettesítik. Az (1) talapzatban a (11) hasíték (3. ábra) helyett a (46) furat (6. ábra) van alkalmazva, melynek torkolata körül kúpos mélyítés van kiképezve. A (48) pofás befogó kúpos fejjel biró szög gyanánt van kiképezve, melynek fejét a sugárirányú (50) hasítékok (9. ábra) osztják egyes pofákra. A pofás befogón, hossztengelyében, a szük (51) furat megy végig, melybe a hegesztendő drót vagy rúd helyezhető el. Minthogy az (50) hasítékok az