61542. lajstromszámú szabadalom • Talajmegmunkálógép
húzó- és nyomórugókat is alkalmazni, a lényeges csak az, hogy a kapák a dobon sugárirányban vagy közelítőleg tartassanak és ezen iránytól csakis egy irányban térhessenek ki, mimellett a rugók megfeszíttetnek úgy, hogy a kapák magukra hagyva ismét eredeti helyzetükbe vitetnek vissza. A kapadob a kapákkal együtt az 1. és 3. ábrákon látható nyilak értelmében forgattatik és pedig a kocsin lévő motor által, mely megfelelő és a rajzon föl nem tüntetett áttétel útján a (2) tengelyen lévő (14) láacfogaskereket gyors forgásba hozza, melynek forgása (15) lánc és (16) láncfogaskerék útján a dob (4) tengelyére átvitetik. A kapadob ezen forgása folytán a kapasorok egymásután a talajba hatolnak és azt föntjelzett módon megmunkálják, mimellett a kapák (7) tengelyeik körül a 3. ábrabeli nyilakkal ellenkező értelemben visszalenghetnek, mint azt a 3. ábrán látható két legalsó kapa mutatja. A kapák ezen kilengése csak bizonyos határig lehetséges, amennyiben a kapák ezen kilengését a (17) határoló rudak határolják (3. ábra); mihelyt a kapa a (17) rudat elérte, akkor tovább nem térhet ki és a dob forgatása által a rajta lévő talajrészt kiemeli és megforgatja. Ha a kapa egy rendkívül •erős akadályba, pl. kőbe ütközött és azt nem képes helyéből kiemelni, akkor vagya kapa vagy valamely más alkatrész meghajlik, vagy eltörik. Hogy ezen hátrányt kiküszöböljük, a kapák határolására a 6. ábrán föltüntetett szerkezetet alkalmazhatjuk. Ezen szerkezetnél a (17) határolórúd helyett egy kettősen kiképezett vagy hasított (18) rudat alkalmazunk, melynek hasítékában mindegyik kapánál egy (19) fafogat ékelünk be; oly módon, hogy a kapák ezen (19) fogakba ütköznek. Ezen (19) fafogak úgy vannak méretezve, hogy a kapát meghajlító vagy törő erőnél valamivel kisebb erő föllépésénél eltörnek úgy, hogy a kapa megrongálódás nélkül kitérhet és az illető eltörött fog igen könnyen egy másikkal helyettesíthető; a (17, 18) határolórudak esetleg beállíthatóan is szerkeszthetők. Ha a kapák egy sora a talajból kilépett akkor (12) rugóik által hirtelen a rendes helyzetbe hozatnak, illetve a (11) ütközőrudakhoz szoríttatnak. Hogy emellett esetleg föllépő káros ütközést elkerüljünk a (11) ütközőrudakat az (5) tárcsákban rugalmasan utánengedően recdezzük el. E célból a (11) rudak két végén (20) csapokat képezünk ki (2. ábra), melyek az (5) tárcsák (21) hasítékaiban csúszhatnak. A (11) rudak már most erős (22) rugók által • állandóan a rendes helyzetbe szoríttatnak, de a kapák fölütésnél a (21) hasítékokban a (22) rugók megfeszítése mellett kissé elcsúszhatnak. Hogy a kapák működési mélységét szabályozhassuk, a (3) karokon (32) támasztóvillák vannak beállíthatóan megerősítve, mely villák 'szélestalpú (33) görgőkben végződnek. Ezen görgők a (3) karokat és ezekkel együtt a kapadobot is alátámasztják és annak nyugodt járást és működést biztosítanak. A (3) karokon a kapadob előtt (34) rudak vannak beállíthatóan megerősítve, mely rudak alsó vége egy (35) harántrúddal van összekötve; ezen harántrúdon gereblyeszerűen rugalmas (36) és (37) fogak vannak megerősítve és pedig akként, hogy a rövidebb (36) fogak a kapákkal egy sorban vannak elrendezve, míg a hosszabb (37) fogak két-két kapa közé benyúlnak. Ezen rugalmas fogak közvetlenül a talaj fölött vezettetnek esetleg gyöngén a talajhoz szoríttatnak és az a céljuk, hogy a földön fekvő trágyát esetleg lekaszált vagy még fönnálló gazt leszorítsák, hogy így a kapák azt fölapríthassák és a talajba beszoríthassák. Ezen rugalmas fogak alkalmazása nélkül ugyanis a kapák a trágya és a gaz egy részét földobálják úgy, hogy egyrészt nem apríttatik kellően és nem szoríttatik bele a talajba. Természetes, hogy a (36, 37) gereblyefogakat hordó (35) rúd több részből is állhat és az egyes részek a gereblyefogakkal együtt a talaj görbületeinek megfelelően beállhatnak. A 7. ábrán ezen trágya és gaz leszorítóberendezésnek egy másik kiviteli alakja vau föltiintetve, mely lénye-
