61538. lajstromszámú szabadalom • Porus-vágókészülék

esetben csakis a (k, k) rögzítő csavarokat j eresztjük meg, minek megtörténte után a tartógerendát az összes késhengerekkel együtt annyira el lehet forgatni, hogy a késhengereket kényelmesen lehet le- és ismét fölszerelni. A föltüntetett foganatosítási alaknál öt ily késhenger van váltakozva az (i) gerendának egyik és másik oldalán olyképpen fölszerelve, hogy azok egymást egy, a munkaasztalnak egész szélességére kiterjedő, folytonos késkorongsorozattá egészítsék ki. A késhengereknek hossza és elrendezése olyan, hogy az egyes hengereknek végein a benyomások se meg ne kettőztessenek, se nagyobb távolságban ne legyenek egymástól, mint amekkora két késkorongnak egymástól való távolsága. Az egyes, az átmenő (o) tengelyre fölhúzott (a) késkorongokból és a (d) köztartókorongokból álló késhengernek ágyazására egy-egy (n) kengyel (5. ábra) szolgál, mely az (m) tokban függélyes irányban eltolható (p) vezetődarabon csuklósan fölfüggesztve. Ily módon munkáközben minden egyes késhenger önműködően állhat be a megmunkálandó fa egyenetlenségeinek megfelelő állásába. Az egyúttal a kengyelt fölfüggesztő csuklónak egyik részét képező (p) vezetődarabnak legmélyebb helyzete a (q) csavarnak segélyével szabályozható, míg a bizonyos tekintetben ütköző gyanánt szolgáló és a késhengernek fölfelé bizonyos elmozdulást engedő (s) rúgó feszültségének szabályozására egy további (r) állítócsavar (4. ábra) szolgál. Ez a rugalmas ágyazás hozzájárul ahhoz, hogy a késhengereknél, a megmunkálandó fa vastagságkülönbségeinek megfelelően a benyomásoknak mélysége bizonyos határokon belül önműködően szabályoztassék. * A készüléknek a favastagságnak megfelelő durva beállítását a (g) munkaasztalnak (1. ábra) a (t) kézikeréknek segélyével történő eltolásával végezzük, mely célból a munkaasztal a (v) csavarorsókra van szerelve, amelyeket kúpkerékáttevéseknek közvetítésével a (t) kézikeréknek forgatásánál egyidejűleg lehet forgatni. Hogy azonban a késkorongoknak túlságosan mély behatolása minden esetben meg legyen gátolva, az (o) késtengelyen (5. ábra), célszerűen az (n) kengyelen kívül, külön (u) futókorongok vannak fölékelve, melyeknek sugara a kéakorongokénál a késeknek megengedett legnagyobb behatolási mélységével kisebb. Hogy ezek a futjkovongok a fának fölületén a legnagyobb nyomásnál se létesíthessenek benyomásokat, azok aránylag igen szélesek, ezenkívül pedig futó fölületűek és gyöngén domború és éleiken le vannak gömbölyítve. A föntebb leírt különböző szerkezeti részeknek együttműködése azt biztosítja, hogy a késhengerek a megmunkálandó fának megfelelően igen jól beállanak és hogy így minden, a késeknek túlságosan mély vagy túlságosan sekély behatolása által okozott és a mintának természetességét hátrányosan befolyásoló csíkképződés elkerülhető. Hogy a késhengerek a fölfüggesztési tengelyeik körül el ne fordulhassanak, az (n) ágyazókengyelek (5. ábra) az (i) tartógerendán vezethetők, még pedig akár a munkadarabnak mozgási irányában, akár az ellenkező irányban. A rajzokban ezek az ismert vezetőszerkezetek föltüntetve nincsenek. A készüléknek működési módja a következő : ' Miután a munkaasztal a (t) kézikeréknek (1, ábra) segélyével a megmunkálandó fa vastagságának megfelelően beállíttatott — mi az állványon fölszerelt léptéknek figyelembevételével végezhető — a fát annyira betoljuk a késhengerek alá, hogy az a (h) szállítóhengerre feküdjék. Ezután az egyes késhengereket az (r, s) csavarorsóknak (4. ábra) forgatásával a kívánt behatolási mélységnek megfelelően állítjuk be és a szállítóhengert vagy a hajtógépnek bekapcsolásával vagy kézzel, a szíjdob helyett alkalmazott kéziforgattyúnak forgatásával forgásnak indítjuk, a deszka előremozgatását pedig a szabad végén való előretolásával elősegítjük. Ekkor a deszka a késhengerek alatt előremozog, a késhengerek pedig a deszkán gördülve, ezen a kívánt mély pórusokat létesítik. Annak megfelelően, hogy többékevésbé megtévesztő utánzatot kivánunk-e