61507. lajstromszámú szabadalom • Halköltőkészülék

Megjelent 1U13. évi október üó 24-ón. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI ®§ÍS[ HIVATAL SZABADALMILEIRAS 61507. szám: XV/d. OSZTÁLY. Halköltő készülék. NEDECZKY SÁMUEL INTÉZÓ HREBENÓWBAN. A bejelentés napja 1912 október bó 7-ike A találmány halikrák mesterséges kiköl- | tésére szolgáló s emeletszerűen egymás fölé helyezett vályúkból álló készülék amely úgy van szerkesztve, hogy a költési idő alatt mindenféle művelet, pl. a vályúk tisztítása, a megromlott ikrák eltávolítása stb. az ikrák legcsekélyebb érintése nélkül elvégezhető. A találmány tárgyának egy kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti föl, amelyen az 1. és 2. ábra a költőkészülék összerendezésének oldal- és elülnézetét, a 3. 4. és 5. ábra pedig egy vályú fölülnézetét, ill. az A—B és C—D vonalak szerint vett két metszetét mutatja. A készülék állványa két lépcsőszerű (a) és (b) oldaltartóból áll, amelyek a (c) és (d) merevítők segélyével vannak egymással öszszekötve. Az állványon foglalnak helyet az (e) költővályuk, melyeknek száma a föltüntetett kivitelnél négy. Mindegyik vályú egy fönt nyitott, derékszögű szekrényből áll, amelynek egyik végén (f) vízkamra van elrendezve és két (g) és (h) lécen nyugvó (i) ráccsal vagy átlyuggatott cinkbádoggal van lefödve. A (k) bevezetőcsőből az (f) kamrába folyó szűrt víz az (1) átömlesztő deszkán keresztül a következő vályúba jut. Az (e) vályúk az állványon oly módon vannak elrendezve, hogy az (1) deszkák a vályúknak fölváltva ellenkező végein feküsznek úgy hogy a (k) táplálócsőből jövő víz a vályurendszeren zeg-zugos úton fog végighaladni. Az (1) deszkák belső szélénél a vályúk hosszfalában vízhatlanúl záró (m) tolóka van elrendezve, amelynek emelése vagy sülyesztése által a vályúban lévő víz tetszőleges magasra duzzasztható. Az (1) deszkák kissé lejtősek és lehetőleg szélesek, hogy a rajtuk átfolyó víz minél szélesebb és vékonyabb rétegben jöjjön a levegővel érintkezésbe. A vályúk feneke az (i) rács vagy átlyuggatott bádoglemez magasságáig kaviccsal vagy kőtörmelékkel van födve, melyre a kitöltendő ikrák helyeztetnek. Az (f) vízkamra az alsó vízrétégeknek könnyű, az ikrákra nézve ártalmatlan lefolyását teszi lehetővé, míg a fölső vízrétegeket a beömlő oxigéntartalmú friss víz folyton megújítja úgy, hogy nem képződhetik úgynevezett holtvíz. Minden vízkamrának a vályú homlokfalán átvezető (n) kifolyatócsöve van, amely kettős könyök alakjában van meghajlítva és elforgathatóan van ágyazva, hogy kibocsátónyílása a szükséghez képest különböző magassági helyzetekbe legyen állítható. Ily módon az (f) kamrából az (n) csövön át