61505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ötvözetek előállítására igen nagy tisztasági fokkal bíró vassal

viszonyok még sem mindig ilyenek, a célunk azonban az, hogy az előállított vasötvözet ellenállása rozsdásodássaí és maróanyagokkal szemben, vagy szilárdsága nagyobb legyen, mint a nem ötvözött vasé, még akkor is, mikor az ötvöző fém ellenálló képessége vagy szilárdsága a vasénál kisebb. Eljárásom bázisos Martin-kemencében foganatosítható, mely kemencét vassal és a raffinálandó anyagokkal — pl. vassal és mésszel — töltjük és ezt oxydáló lánggal oly magas hőmérsékletre és. annyi ideig fölhevítjük, hogy a szén és mangán gyakorlatilag véve teljesen elégjen. Éz alatt azt értjük, hogy a szén- és mangántartalom összege 0-07%-nál nagyobb ne legyen é3 hogy egyik alkotórész mennyisége se legyen 0 04%-nál nagyobb, hanem a legtöbb esetben jóval ezen alul maradjon. Ekkor a fémet erősen túloxydáljuk, még pedig a szokásos oxydálási fokon jóval túl. A túloxydált vasat most már az öntőüstbe csapolhatjuk és itt — pl. formánként 1 kg. alumínium hozzáadásával — desoxydáljuk és a gázoktól megszabadítjuk. Az alkalmazott egy vagy több ötvöző fémet az öntőüstbe a vassal együtt lehet bevezetni, hogy ötvözetet alkosson, azonban az ötvöző fém hozzáadása után a vas desoxydációja fokától függetlenül az ötvözetet mindig desoxydálni és gázmentesíteni kell. A desoxydáló szernek tehát desoxydáló hatását mindig végül kell kifejteni, tekintet nélkül arra, hogy a desoxydáló szer adagolása az ötvöző fém hozzáadása előtt, közben vagy után történt-e. A közönséges desoxydálás olcsóbbá és könnyebbé tehető, ha — pl. tonnánként 45 kg. — nyers vasat adagolunk alatt a vas a kemencében van, az alkalmazott egy vagy több ötvöző fém hozzáadását — mint azt már föntebb is mondottuk — ahelyett, hogy a vasnak a kemencéből való kivétele után végeznők, a kemencében is végezhetjük, még pedig a frissítés és gázmentesítés előtt, vagy közben. Sok esetben célszerű, ha az ötvöző fémet vagy ötvöző fémeket a kemencében adagoljuk, mert ekkor a nevezett adalékok által az öntőüstben gyakorolt hűtőhatást elkerüljük. A vasötvözetet öntvények vagy kovácsolásra vagy hengerlésre szolgáló tuskók előállítása céljából formába önthetjük. Az ily öntött tuskók igen könnyen hengerelhetők és kovácsolhatok. Mikroskop alatt salakrészek nem ismerhetők föl bennük. Az ötvöző fémet annak megfelelően választjuk meg, minő tulajdonságokat kívánunk a vasötvözetnek kölcsönözni, igy pl. nikkel-vasötvözet rozsdának és maróanyagokaak igen jól ellenáll és jóval szilárdabb, mint a nem ötvözött vas. Eljárásunk foganatosítására példaképen oly nikkel-vasötvözet előállítását ismertetjük, mely 97-60% vasat, 2 20% nikkelt és együtt 0'10%-nál nem több siliciumot, ként, foszfort, szént és nfangánt és 0 04%-nál nem több oxygónt, tartalmaz. A használt ötvöző fém mennyisége attól függ, minő tulajdonságú vasötvözetet kívánunk előállítani. Nikkel-vasötvözet az aránylag nagy előállítási költségeit rendkívüli tulajdonságaival hálálja meg, amennyiben a rozsdának és piaróanyagoknak gyakorlatilag j teljesen ellenáll és igen szilárd. A vasötvözet desoxydálását, vagy a vas és vasötvözet desoxydálását nehézség nélkül oly messze hajthatjuk, hogy az oxygéntartalom legföljebb 0 04%) sőt ennek csak fele legyen. Minthogy az oxygén mennyiségének meghatározására alkalmazott különböző eljárások igen különböző eredményt adhatnak,az oxygén meghatározására mindig Ledebureljáráaát alkalmaztuk. Magától érthető, hogy a desoxydálásra az 57079. 1. sz. pótszabadalomban leírt szereket is lehet alkalmazni. Eljárásunk a következő módon foganatosítható. 1. Példa. Az adalékot először túloxydáljuk, nyers vassal legnagyobb részt desoxydáljuk, azután pedig az ötvöző fémet adagoljuk. Erre a tömeget az öötőüstbe lecsapoljuk, egyúttal pedig kellő mennyiségű alumíniumot vagy más desoxydáló szert adagolunk hozzá.