61495. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidraulikus cementnek nagyolvasztók salakjából való előállítására

Megjelent 19 L3. évi október hó 24-én, MAGY. jgght KIR. SZABADALMI jHff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 61495. szám. XVII/d. OSZTÁLY. Eljárás hidraulikus cementnek nagyolvasztók salakjából való előállítására. ELSNER JULIUS MAGÁNMÉRNÖK BERLIN-FRIEDENAUBAN. A bejelentés napja 1912 szeptember hó 26-ika. A jelen találmány elsőrangú cementnek nagy olvasztók salakjából való előállítására vonatkozik, mely salakhoz mész és bizonyos sók adagoltatnak. Az ilyfajta ismert eljárásoknak a keveréket zsugorodásig vagy ömlesztésig hevítik és ezt követőleg a kivánt finomságig őrlik és szitálják. Egy újabb eljárásnál a finommá őrült salakot a száraz adalékokkal mechanikailag elkeverik kb. 900° C. hőfoknak vetik alá, mire vegyi folyamat útján nagyértékü hidraulikus tulajdonságokkal fölruházott cementet kapunk, minden további őrlés mellőzésével. Ennél az eljárásnál az égetés folyamán, gőzkeverék bevezetése által égethető el a salak kéntartalma és az kénsavvá való további földolgozás számára hasznosítható. A jelen találmány szerint mármost a szükséges alkálikloridek, alumínium- és magnéziumsók szükséges adalékait vizes oldatban vezetjük be, miáltal az egyes alkatrészek rendkívül jó keveredését és nagy egyenletességét érjük el. A vizes sóoldatot megőrlés előtt vagy után adagolhatjuk a salakhoz. Az első esetben a granulált salakot oly nedvesen használjuk föl, ahogy a vízfürdőből kapjuk, a sóoldattal itatjuk és csak ezután szárítjuk, megőröljük, megszitáljuk és mintegy 850— 1000* C. hőmérsékleten gőz-levegőkeverék bevezetése mellett égetjük. A fönt ismertetett eljáráshoz képest itt azt a műszaki hatást érjük el, hogy a nedves salakot nem kell kétszer szárítanunk. Egy második esetben a salakot először száraz állapotban finommá őröljük, megszitáljuk és csak azután itatjuk sóoldattal, mire a keletkezett pépet a kemeneébe helyezzük és a fönt ismertetett módon megszárítjuk. Ennél a nedves eljárásnál az erősen higroszkópikus sók szárítása is elesik, mely csak nehézségek leküzdése árán volt foganatosítható. Lényeges az új eljárásnál az a körülmén}' is, hogy a nedves salakpépnek boltásokba való behelyezése folytán a szulfidek termelésére szükséges gőzöket magából a keverékből kapjuk úgy, hogy csak nagy kéntartalommal biró salakoknál kell az égetés végén vízgőzöket kívülről bevezetünk. A kontaktussók, melyeket adalékok gyanánt alkalmazzuk, csak igen csekély, pl. 3u

/o-os mennyiségben szükségesek, miért is a vizes oldatnál csekély mennyiségű víz is elegendő. Az égetés tartama ezért a kontaktussóknak vizes oldatban való hozzáadása által csak