61459. lajstromszámú szabadalom • Tengerimorzsoló

Megjelent 1913. évi október hó 271-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 61459. szám. X/a. OSZTÁLY. Tengerimorzsoló. HEIM ÁDÁM GÉPÉSZ GYERTYÁMOSON. A bejelentés napja 1912 december hó 12-ike A találmány olyan tengerimorzsolókra vonatkozik, melyek verőszöges fekvődobbal s a dobtengellyel párhuzamosan helytálló verősinnel birnak. A találmány egyrészt abban áll, hogy vízszintes verősin helyett az adagoló oldaltól a kiürítő oldal felé a dob forgásirányában sekély spirális alakba hajlított verősínt alkalmazunk, másrészt pedig engedékenyen elrendezett csapósor alkalmazásában, melyek a tengericsöveket engedékenyen szorítják a dobhoz. A találmány tárgyának lényeges részei példaképen a csatolt rajzon vannak föltüntetve, még pedig 1. ábrán metszetben, 2. ábrán távlati képben, míg 8. ábra két szomszédos csapót nézetben, 4. ábra pedig 4—4 szerinti metszetben mutat. A vízszintes (1) tengelyű (2) dob ismert módon a spirális sorokban elrendezett (3) verőgombokkal van ellátva s tetszésszerinti módon forgatható. A (4) helytálló verőléc, mely eddig a dobtengellyel párhuzamosan s a dobköpenytől kis távolságnyira vízszintesen rendeztetett el, a találmány értelmében az (5) adagoló oldaltól a (6) kiürítő oldal felé a dob forgásirányában van elcsavarva s minthogy mindenütt egyenlő kis távolságban marad a dobköpenytől, szükségképen sekély spirális alakjával bír. A sinen hosszirányukban előre csúszó tengeri csövek tehát nem egy dobalkotóval párhuzamosan, hanem ahhoz képest ferdén fognak feküdni s minthogy ennek következtében a verőgombok a csőre nem merőleges, hanem kissé ferde ütéseket fognak mérni, a cső gyorsabban halad a sin mentén a kiürítő oldal felé, mintha a sin egyenes és az alkotóval párhuzamos lenne. A csöveknek a dobhoz való engedékeny hozzászorítására a találmány értelmében a verősín fölött egymásmelleit engedékenyen elrendezett (7) csapók szolgálnak, melyek maguk és a dobköpeny között a forgásirány ill. a verősin felé szűkülő (8) teret határolnak. E (7) csapók a föltüntetett példánál a (9) rúdra vannak kilengethetően fölfüggesztve s önsúlyuk folytán támaszkodnak Z alakra hajlított alsó (10) végükkel a verősín külső éléhez. Mindegyik (7) csapó határa (11) lapos rúgó van erősítve, mely a helytálló (12) állványtész (13) állítócsavarjához támaszkodik úgy, hogy a tengericső, mely áthaladásakor a csapókat egymásután oldalt lendíti, e rugók feszültségének megfelelő nyomással fog a dobköpeny felé szoríttatni. Hogy a csövek — különösen ha tövükkel