61453. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági állatkikapcsoló szerkezet
két végén határolva van. A harántrúdon a (8) kötőláncok (7) akasztógyűrűinek beakasztására szolgáló (6) akasztócsapok vannak elrendezve. Az egyik végállásban a (6) akasztócsapok elreteszelik az (1) haránttartó fölső és alsó szára között megerősített két (9, 10) támcsapokat, amelyek a (7) akasztógyűrűt maguk közt visszatartják úgy, hogy azt a (6) csapról letolni vagy levenni nem lehet (1. ábra). Ha azonban az (5) emeltyűt külső állásába hozzuk, miáltal a (4) harántrudat is ugyanoly értelemben toljuk el, akkor egyúttal az összes (6) akasztócsapokat kihúzzuk a megfelelő (9) és (10) támcsapok között lévő (7) akasztógyűrűkből úgy, hogy a (8) kötőláncok leesnek és lekapcsolódnak. Itt megemlítendő, hogy a (4) rúdon szilárdan megerősített (6) akasztócsapok egész könnyedén feküsznek hozzá a (9, 10) támcsapok hátához úgy, hogy a (6) csapok mersékelt elhajlása esetén is használható a berendezés, ellentétben azon esetekkel, ahol a (6) csapokat üreges részek (mint gyűrűk) vagy más két rész közé toljuk, amelyeknél ugyanis a (6) csapok elhúzódása vagy elhajlása az akasztógyűrűknek biztos megerősítését igen gyakran megakadályozta. A (10) támcsap levehetően van megerősítve oly célból, hogy a (6) csap végének szabaddá való tétele által egyes állatokat is lehessen lekapcsolni. Célszerű ezen (10) csapot betolt állásában a csap (11) hornyába benyúló és a fölső tartószáron forgathatóan megerősített (12) kallantyú által biztosítani úgy, hogy ezáltal a (10) támcsap véletlen kiütését, mint pl. az ökör szarva által történő kiütést megakadályozhassuk. Mivelhogy a (12) kallantyú egészen vagy csaknem teljesen el van födve, mindannak dacára azonban a kézzel igen könnyen föltalálható és mozgatható, az egyes állatok. nak illetéktelen lekapcsolása nagyon meg van nehezítve, A (10) csap levétele úgy történik, hogy a (12) kallantyú oldása után, az alsó csapvégre nyomást gyakorolunk, miáltal a rendes körülmények között a haránttartó fölületének síkjában lévő (18) gombot kiemelhetjük és megfoghatjuk. Miután a (13) gomb fölszíne az említett tartónak fölszínével egy síkban van, a (10) csapot fölülről kivenni nehéz. A (11) rovaték elrendezése folytán a zárókallantyú mindig biztosan vezettetik. A (8) kötőlánc (7) akasztógyűrűjét a (6) akasztócsaptól elektromosan elszigetelhetjük, pl. azáltal, hogy a gyűrűt (és esetleg több szomszédos láncszemet) ellátjuk egy szigetelőanyagbevonattal, míg az (1) haránttartónak az emeltyűtől elforgatott végét a (13') helyen a földdel hozhatjuk összeköttetésbe úgy, hogy villámcsapások a láncokban és állatokon keresztül lehetőleg elkerültetnek. Az (5) emeltyű a külső helyzetébe való hozása alkalmával, vagy külső végállásában egy elrejtett (14) kontaktust érinthet, amely egy helyi áramkört zárva a megfelelő helyen elrendezett jelzőkészüléket megszólaltatja, miáltal az emeltyűnek illetéktelen mozgatását ellenőrizhetjük. SZABADALMI IGÉNYEK, 1. Biztonsági állatkikapcsolószerkezet, azáltal jellemezve, hogy a harántirányban eltolható, célszerűen golyókon vagy görgőkön futó harántsinen a (6) akasztórészek vannak szilárdan megerősítve és akként elrendezve, hogy ezen akasztórészek a sin egyik végállásában, a két (9, 10) támcsapot keresztezik és ily módon a kötőláncoknak a (9,10) csapok közé elhelyezett akasztógyűrűinek lecsúszását vagy leoldását megakadályozzák, míg a harántsinnek a másik végállásba való helyezésénél az akasztórészeket az azok által visszatartott akasztógyűrűkből kivehetjük és a kötőláncokat szabaddá tehetjük. 2. Az 1. alatt igényelt biztonsági állatkikapcsolószerkezet, jellemezve az egymástól bizonyos távolságban elrendezett, az (1) vezeték két szárai között megerősített és az eltolható (6) akasztócsaptartó részére szolgáló két (9, 10) támcsap által, amelyek közül az egyik (9) csap szilárdan van megerősítve és az illető (6) akasztócsap kihúzása alkalmával a köfcö-
