61436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réztartalmú anyagok kezelésére
csapódnak, a kálciumkloridot visszanyerjük. A találmányban érvényre jutó elvek egyike abban áll, hogy az értékes alkotórészeket kálciumkloridban oldható rézkloriddá alakítjuk és kálciumkarbonát hozzáadásával (rézoxid alakjában) csapjuk ki. Ezen elv talán a legegyszerűbben akként vihető keresztül, hogy a rézszulfátot, a melyet egy előzetes amfidáló vagy pörkölési műveletben állítunk elő, rézkloriddá alakítjuk, majd ennek réztartalmát kálciumkarbonáttal kicsapjuk. Ha magát a rézszulfátot tekintjük, ezen só kálciumkloriddal közvetlenül rézkloridot és kálciumszulfátot alkot: CuSO, + CaCl3 = CuCI2 + CaS04 Megjegyzendő, hogy a réz itt oldható alakban van, míg a kálciumszulfát, amely értékes anyagot nem tartalmaz, oldhatatlan, tehát kicsapódik. Más szóval a kálciumkloridoldat csupán az értékes anyagokat veszi magáca, s ebben különbözik pl. a nátriumkloridoldattól, amely a fönt említett reakció esetén nátriumszulfátot adna, ez pedig oldható lévén, az értékes anyagot fölvevő oldószerben benmaradna A kálciumkloriddal tehát az ebből eredő nehézséget már kiküszöböltük. De a kálciumkloridnak még más fontos előnye is van a következő műveletekben. Az oldatból, mint föntebb jeleztük, kiválik a kálcium és kalciumszulfáttá .alakúi, a klór azonban még megmarad a rézkloridban. Ily módon egyszerű ós gyors lefolyásareakció révén visszanyerhetjük az oldószert és kicsapolhatjuk egyúttal az értékes anyagot erősen koncentrált alakban kálciumkarbonáttal,azaz egy bőségesen rendelkezésünkre álló, tehát olcsó anyaggal. Az ekkor a rézklorid és kálciumkarbonát között végbemenő reakció, az oldatokhoz szükséges vizet egyszerűség kedvéért, mint eddig is, elhanyagolva, a következő képlettel fejezhető ki: CuCl2 -+- CaC08 = CuO + Ca Cla -f- C03 Ebből kitűnik, hogy az értékes anyagokat, föltéve, hogy a hőmérséklet elég magas arra, hogy a szénsavat kiűzze, rézoxid alakjában kapjuk, amelynek pedig körül| belül 80°/„-a réztalmú, tehát nagyfokú koncentrációt értünk el. Látjuk továbbá, hogy a kálciumkloridot visszanyerjük. Nem számítva azon szembetűnő előnyöket, amelyek a föntiek szerint a kálciuniklorid használatával járnak, kitűnt, hogy azon nehézségek, amelyek az efajta eljárásoknál a szűrésnél, leüllepítésnél vagy a szilárd maradék és folyadék másnemű szétválasztásánál eltömődés folytán rendszerint jelentkezni szoktak, itt megszűnnek, amennyiben az, hogy a kálciumklorid a folyadékban marad, elejét veszi az eltömődésnek és megkönnyíti a folyadék átömlését az elválasztó készüléken. A találmány általános elveinek megértéséből kiviláglik már most, hogy a jelen eljárás folyamán gyakorlati értelemben az ércben foglalt. egész réz rézkloriddá változik át. A különböző reakciók az eljárá3 egy kiviteli módjának alábbi részletesebb leírásából érthetők meg. Az összezúzott és finomra őrölt ércet legelőször amfidálásnak vetjük alá, így nevezvén a jelen esetben azon műveletet, amelyben valamely szulfiddal oxigént nyeletünk el, hogy így közvetlenül szulfáttá alakítsuk. Az érctörmeléket e célból levegő hozzávezetése mellett 450—550 C°-nyi hőmérsékletre hevítjük, amelynél beáll az oxidáció. Az ekkor végbemenő reakciók természetesen az érc mineműségétől, valamint az amfidálókészülék kezelésétől függnek, elméletileg azonban az egész szulfid alakjában jelenlévő réz szulfáttá, az ilyen ércekben rendszerint előforduló vasnak legnagyobb része pedig vasoxiddá alakul át, amely utóbbi, oldhatatlan lévén, nem megy át az oldatba, hanem a salakban marad. A gyakorlatban mindazonáltal a vasnak némi része vasszulfáttá alakul vagy megmarad ilyennek, a réznek egy kis része szulfid marad, más kis része pedig rézoxiddá oxidálódik, viszont az ércben néha fémréz is lehet, amely kikerüli az oxidációt. Továbbá kénsavat és kénsavanhidridet tartalmazó füstgázok is keletkeznek. Ezen vegyületek és a füstgázok, rnir.t látni fogjuk, igen jól hasznosíthatók az el-
