61429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményítőnek, keményítőtartalmú termékeknek, lisztnek és efféléknek por, darabos liszttésztaalakból szemcsés alakba való hozására

Ez különösen előnyös, ha tengerilisztet, bovsólisztet, banánalisztet stb.-t alkalmasunk. A tésztából álló ezen részecskék a dobban a leírt módon való kezelés folytán a fölületükön kemény és kerek szemcsék alakját kapják. Ily anyagok, pl. zöld keményítő, burgonya minőségüknek megfelelően előbb szárítás által vagy víz hozzáadagolása által a kellő sűrűségre hozhatók, úgy, hogy tésztaszerű vagy képlékeny masszát kapunk. Ha pl. tengeritészta készítéséről van szó, a tengerit előbb megőröljük, de nem Itell egyenletes finom lisztté tökéletesen megőrlöni, hanem elég, ha a héjak el vannak távolítva és a liszt körülbelül finom daraalakú. Ezen liszthez keverő berendezésben körülbelül 40—45% vizet adagolunk, úgy, hogy képlékeny massza keletkezik. A keverő gépből a tésztát tartályba VÍBZ-szük, melynek feneke finom nyílásokkal van ellátva. A nyílások nagysága a kívánt szemcsenagyságtól függ és egy mm.-tői 12 mm.-ig vagy még nagyobb lehet. A tartályban csigaszerű sajtoló berendezés van alkalmazva, mely a tésztát a fenék felé szorítja, úgy hogy az fonálalakban lép ki. A fenék alatt azonban forgó kés van elrendezve, mely a fenékhez simul és a kilépő tésztafonalakat egyes darabokra vágja. A forgó kés sebességét úgy határozzuk meg, hogy a tésztafonalak egyes darabjai körülbelül vastagságukkal egyenlő hosszúak legyenek. Az egyes részecskék összetapadásának megakadályozása céljából folytonosan lisztet szórunk be, mely előnyösen ugyanazon anyagból való, mint a liszt, melyből a tésztát készítettük. A liszt beszórása kézzel vagy adagoló berendezés által mechanikai úton eszközölhető. A tésztarészecskéknek a dobhoz való szállítását is előnyösen mechanikai úton eszközöljük és pedig előnyösen szállító csiga által, mely ezenkívül arra is alkalmas, hogy a részecskéknek liszttel való egyenletes beburkolását elősegítse. A tésztarészecskék ezután rézsutason álló hengerbe jutnak, piely belül körülfutó bordákkal van ellátva, úgy hogy a részecskék áthaladását ezen bordák lehetőleg késleltetik. A henger az alsó végén szitaszerű berendezésekkel lehet ellátva, melyek úgy vannak elrendezve, hogy előbb a fölösleges lisztport leszitálják és hogy ezután a meghatározott nagyságú részecskék a henger más részébe jutnak, a henger nyitott végén pedig szabálytalan részek vagy összecsomósodott részecskék kihullanak és később úgy, mint u leszitált liszt is, újból felhasználhatók. Ezen kezelési mód folytán az egyes részecskék már lényegben kerek alakot kapnak, ezután a leírt dobba jutnak és ebben kemény, szállításra alkalmas, tartós szemcsékké alakulnak át. A dobot csak egynegyed részéig vagy félig töltjük meg, ezután forgatjuk és hevítjük. Az anyag hőmérsékletét előbb körülbelül 70 fokig növeljük és ezután 120 fokra emeljük. Az előbbi hőmérséklet 0'3 atm. nyomásnak az utóbbi pedig körülbelül 1,4r

at. nyomásnak felel meg. Minden esetben a hőmérsékletnek elég nagynak kell lennie arra, hogy a keményítő nagyobb vagy kisebb mértékben zselatinálódjék. Ha az anyag a beöntésnéi hideg volt, azt körülbelül 1—3 óráig kell ily módon kezelni, hogy a kellő hőmérsékletet elérje. A keményítő zselatinálása által és a dob folytonos forgatásának hatása alatt kemény kéreg keletkezik, melynek vastagsága a kezelés időtartamától függ. A dobban még kavaró karok is lehetnek elrendezve, melyek az egyes részecskék összetapadását hatásosan megakadályozzák. A dobban ezenkívül be- és kikapcsolható karok alkalmazhatók, melyeknek segítségével esetleg az összesült masszák feltörhetők. Ha kiindulási anyag gyanánt tengerilisztet alkalmazunk, általánosságban 70—80 fokú hőmérséklet elég arra, hogy kellő szilárdságú szemcséket kapjunk; ezen szemcsék elég szilárdak, tehát jól szállíthatók, de vizben még föloldódnak. Ha azonban az anyagot 120 fokra hevítjük, majdnem a benne levő egész keményítő zselatinálódik. A szemcsék ez esetben szarúszerű tulajdonságúak és üvegszerűen csiszolt külse-