61358. lajstromszámú szabadalom • Számológép, különösen szorzáshoz

— í -bírnak, épúgy a (27) ütköző is ugy, hogy a visszaforgásnál a rézsútosan lemetszett élek egymáson elcsúsznak. A fogasrúdmozgásnak a (23) fogasszeg­mensre és erről magára a számlálóműre való átvitele ennél a foganatosítási példá­nál szintén lényegesen egyszerűsítve van. Míg az első foganatosítási példánál (2. és 3. ábra) a (23) fogasszektor a (6) fogasrúd mozgását azonal követte és azután a (19) és (21) korongok által visszaforgattatok, mire a mozgásoknak a számlálóműre való átvitele bekövetkezett, 4—7. ábrákon föl- j tüntetett foganatosítási példánál a fogasrúd által mindenek előtt egyenlő közökben el­helyezett kilincs (30) karral ellátott (29) csillagkar forgattatik el. Mindegyik (30) karnak van egy (31) karja, mely a forga­tásnál a (34) csap körül lenghető fogó (33) és (35) pofáinak pályába kerülhet. Ha például az egyik (6) fogasrúd tíz egységgel eltolatik, a (29) csillagkar pontosan egy osztással fordul el, ha a (6) fogasrúd pél­dául huszonöt egységgel tolatik el, a (29) csillagkar 2'5 osztással forog el, tehát a harmadik kar kerül a (33) és (35) pofákból képezett fogó pályába. Ezen fogó egyik (33) pofájához a (23) fogszegmens a (32) vonó­rúd segélyével van csuklósan erősítve, míg a (35) pofa a (37) rúd (36) csapja kö­rül leng, mely (37) rúd a (38) hajtórúd ál­tal mozgattatik és a (33) pofa (39) csapján van fölfüggesztve. A (33) pofák tiz különböző, egymásnak megfelelő Í40), illetve (41) fokokkal vagy kimetszésekkel birnak. Ha tehát a (29) csil­lagkar a (6) fogasrúd által beállíttatott, a (31) csap az egyesegységek számának meg­felelően, mellyel a (6) fogasrúd előretola­tott, oly helyzetben van a (33) és (35) po­fák pályájában, hogy a (38) hajtórúdnak a gép kapcsolóműve által való előretolásánál először a helytálló (34) csap körül lengő (35) pofa annyira mozgattatik előre, míg megfelelő (41) foka vagy kimetszése a megfelélő (31) ütközőhöz támaszkodik. Ha most a (37) kar a (38) hajtórúd által to­vább előre mozgattatik, a (33) kar, mint­hogy a (35) pofa a (31) ütköző következté- 1 ben nyugalomba hozatott, a most helytálló (36) csap körül lengő (37) kar által mind­addig előze mozgatandó, míg megfelelő (40) kimetszése szintén helytállóan a (31) ütkö­zőhöz fekszik (lásd például a 6. vagy 7. ábrát). A (33) pofának ezt a mozgását azon­ban a (32) vonórúdnak és ezzel a (23) fo­gasszegmensnek is követnie kell. Minthogy a (43) csap körül lengő (42) kar segélyével egyidejűleg a (23) fogas­szegmens is a (24) átvivőfogaskerék körze­tébe emeltétett, a mozgás a (24) átvivő | fogaskerékre és ezzel a számlálóműre vi­tetik át. Ily módon tehát a mozgás átvitele nem a fogasszegmens visszavezetésénéi, hanem mindjárt a fogasszegmens beállítá­sánál következik be. Ennek az első foganatosítási példával szemben az a lényeges előnye is van, hogy most már nem szükséges a számlálóműnek kivonásra vagy osztásra való kapcsolása céljából a számlálómű számára külön váltó­közlőművet elrendezni. Ha ugyanis a szám­lálómüvet összeadás vagy szorzás helyett kivonásra vagy osztásra akarjuk kapcsolni, csak az szükséges, hogy a (23) fogasszeg­mens a (43) csapok körül lengő (42) kar segélyével ne az odamozgás előtt emeltes­sék és a (24) fogaskerék körzetébe kap­csoltassák, hanem csak a visszamozgatás­nál. Ezáltal az átvivő közlőmű lényeges egyszerűsbbítése érhető el, mert a (23) fo­gasszegmensek közvetlenül a számlálómű­korongok fogaskerekeibe kapaszkodhatnak. Minthogy úgy az első, mint a második, egyes- és tizesegységek közlőművekkel el­látott foganatosítási példánál a szorzások­nál föllépő tizeskapcsolások ebben a közlő­műben magától mennek végbe, a számláló­művet a törzsszabadalomhoz ellentétesen nem kell többé körülfutó kerékközlőmüként kiképezni, hanem mint bármily közönséges számlálómű számkorongokból vagy görgők­ből állhat; melyek a (23) fogasszegmensek­ről a velük mereven összekötött átvivő­fogaskerekek által forgattatnak. Csupán a szokásos tizeskapcsolásnak kell a számlá­lómű számára elrendezve lenni, mely an­nak lehetővé tételére szükséges, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents