61344. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses vezérlésű szalaglyukasztó szerkezet stb. távírói célkora

az (1) rúgó és a helytálló (2) és (3) ütközők állapítják meg. A kilincs orra a (6) fogakkal ellátott és a papirmenesztődobbal egyesített (4) kilincskerékkel működik össze; a papir a (7) vezetékben baladhat. A (24) •ellenkilincs a (4) kerék visszaforgását gátolja meg. A (z) kih ucs kilengései egyrészt az (s) karnak (v) ütközője, másrészt a helytálló (9) ütköző és a mozgó (8) ütköző szabja meg. A (8) ütközőt egy eltolódó csap képezi, melynek (10) feje alá a (13) csap körül ágyazott (12) kar (11) villája fog, mimellett erre a (15) csap körül forduló (14) himba hat, melynek szabad vége a (16) lágyvasmagot hordja, amely játékkal van kapcsolva a (b2) szolenoid (c2) magjához. A (17) és (18) rugók e részeket a 3. ábrabeli helyzetbe igyekeznek hozni. A (23) tartályhoz vivő (22) vezeték a lyukgatott szalag befogadására szolgál. A működés a következő: A szerkezet szokásos kiképzésű (19) billentyűkkel lehet ellátva (2. ábra) közvetlen vezérlés céljából, de alkalmas szerkezetű billentyűzettel is lehet kapcsolva, amely minden létesítendő jelnek megfelelően kivánt sorrendben gerjeszti a különböző szolenoidokat. Ha az egyik szoleneidot, pl. (bl)-et a (17) billentyűje révén vagy egy föl nem tüntetett billentyűzet segélyével gerjesztünk, (el) magva lemozog s meneszti a (d) emelőt úgy, hogy a kalapács (g) feje a (h) lyukasztó tűk csoportjára üt s a kívánt lyukasztást ^étesíti a papírban. E mozgás közben a kalapács előtt az (i) bütyök elszorítja a (j) emelőt s a részeket a 4. és 5. ábrabeli helyzetbe hozza: A (j) emelő elfordul s megfeszíti (n) rugóit s elhagyja a (p, s) csuklós emelőt, amely (u) rúgója folytán az 5. ábrabeli helyzetet fogja elfoglalni, minthogy az (x) kar kilengését a (8) ütköző határolja. A (z) kilincset ekkor a (3) ütköző vezeti úgy, hogy a (4) kerék egy fogával fog össze. Ha a (bl) szolenoid gerjesztése a lyukasztás eszközlése után megszűnik, az (f) rúgó a részeket az 1. ábrabeli helyzetbe igyekszik visszahozni. A (g) kalapács feje balra mozog vissza s a lyukasztó tűket kiindulási helyzetükbe engedi' térni a (w) rugók hatása alatt. Ha a részek a 6., 7. ábrabeli helyzetbe jutottak s a (b) tűk teljesen kiléptek a (20) papírszalagból, a (j) kar (c) bütyke a (p) vízszintes emelőhöz jutott s az (n) rugók hatása folytán a (p) emelőt hátraszorítja s ugyanekkor az (s) emelőre is hat, melynek (x) karja a 2. ábrabeli helyzetbe jut s előretaszítja a (z) kilincset, amely a (2) ütköző által vezetve egy foggal el ői meneszti a (4) kereket, melynek új helyzetét a (24) kilincs biztosítja; ezáltal a (20) papírszalag a legközelebbi lyukasztáshoz kellő helyzetbe hozatott. A Morse-alfabet elenek megfelelő lyukasztásnál, melyet pl. (c2) mag létesít, ennek megvonzásakor a (16) tömb menesztetik s ennek révén a (11, 12) villára támaszkodó (14) emelő is úgy, hogy a (8) mozgó ütköző lesülyed s az (x) kar ekkor a (9) ütközőig lenghet ki úgy, hogy a (z) kilincí két foggal mehet előre. Az előnyök a következők: Mindegyik magnak a megfelelő kalapács egyik karjához való közvetlen kapcsolása az ütés erejét fokozza s lehetővé teszi, hogy a készülékkel többszörös átvitel céljából egyszerre lyukaszthassunk két vagy több szalagot előzetes szabályozás nélkül. A szerkezetnek egy összefüggő egészet képező kapcsolt részei csak egy első beállítást igényelnek úgy, hogy a készülék mindig jól működik, míg az eddigi készülékeknél a tulajdonképeni lyukasztónak a vezérlő szolenoidhoz való beállítását a lyukasztandó szalag erősségének megfelelően mindig külön kellett tnódosítani. A papirmenesztő szerkezet csak akkor lévén vezérelhető, mikor a tűk teljesen elhagyták a szalagot, a papir szakadása és a lyukak deformálása még nagy sebességek "esetén is teljesen elkerültetik. Ennek folytán a menesztést vezérlő (n) rugók egy és mindenkorra állíthatók be a maximális erőkifejtésre anélkül, hogy e rugók ereje zavarhatná a szabályos működést, minthogy e rugók csak egy bizonyos időpont után léphetnek működésbe.