61324. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen mágnes által vezérelt zár vágányútemeltyűhöz

- 2 — szermozgásulag elreteszelődik. Hogy ez elreteszelés megszűnjék, kénytelen az arraatara egyszer leesni és ismét fölemelkedni. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a találmány tárgya vázlatosan van bemutatva. Az 1. ábra a közös (P) vágányút-és jelzőemeltyűt, mely itt tolókának van képzelve, nyugalmi hetyzetében ábrázolja, (W)-vel egy váltóemeltyű van jelölve átfektetett helyzetében, mely a vágányútemeltyűt szabaddá teszi. Ha a szabaddá tevő műben egy (f) kapcsoló záratik, áram folyik az (M) szabaddá tevő mágnesen, az (Al, TI) és (A5) kontaktusokon át a földbe. Az (M) mágnes magához vonja (Ml) armatúráját és ezzel az armatúrával összekötött (M2) zárótestet kiemeli a vágányút-tolóka útjából úgy. hogy ez az alaphelyzetből [(0) helyzetből] balfelé • az (1) helyzetbe tolható. Az (FO) záróorr ekkor akadálytalanul tovamozoghat a mágnesarmatura alatt. Ez úton az áramkör (A5)-nél megszakad úgy, hogy az armatúrának le kellene esni. Ha ez be nem követknzik, az armatúra kényszermogásulag lehúzódik a mágnespólusról, mert (M2) záróteste a vágányútemeltyűt (fl) fölülete mentén lefelé vándorolni kénytelen. Az (1) helyzetben a vágányútemeltyű állva maradna, mert az (Fl) záróorr az (M2) zárótesthez ütődik. Egyidejűleg azonban ismét áramkör záródik az (M) szabaddá tevő mágnesen és az (Al, TI, A2, A3, A6) kontaktusokon át, mely az (ml, m2, m3) stb. függőségi elemek kiválasztását végzi. Ezen áram tehát csak akkor van meg, ha a vágányút számára szükséges valamennyi ellenőrző kontaktus zárva van. Az (M) mágnes újból magához vonja armatúráját és ezzel újból kiemeli az (M2)zárt. A vágányútemeltyű most a (2) helyzetbe hozható, mikor is ismét az (M) mágnes árammentes lesz és az (Ml) armatúra kényszermozgásulag az (f2) ferde fölület által egy új záróhelyzetbe vezettetik, melyben az az (F2) záróorrba ütődik. A vágányútemeltyű végső helyzete az (1) és (2) helyzetek közt van, körülbelül (la)-nál és ezen végső helyzetben a (Cl) zárókilincs, mely a (C) zárómágnestől függ, be van esve a zárófogakba. Hátrafelé mo3t mindaddig nem lehet a vágányútemeltyűt elforgatni, anjíg a (C) zárómágnes áramot kap, ami — aéiint az a törzsszabadalomban meg van említve — bizonyos szolgálati állomások közvetítésével csak a vonatnak a vágánytfton végbement áthaladása után történik. A váltóőr az emeltyűt a (2) helyzetből, mint jelzőemeltyűt mozgatja tovább, ezt azonban csak akkor teheti, ha először a váltó-függőségi kontaktusok tartósan zárva vannak és másodszor, ha a (K) jelzőkapcsolómágnes az (A4) kontaktussinen át áramot kap. A (3) helyzetben tehát a jelzőszárny is szabadra van húzva. A váltóőr azonban bármikor képes az emelytűt az (la) helyzetig, azaz az elreteszelt közbeeső helyzetig visszafektetni. A 2. ábrán a találmány tárgyának kissé módosított kiviteli alakja van bemutatva. Míg ugyanis az 1. ábránál az (M2) mágnesarmatura csak két helyzettel bír, nevezetesen egy odavont és egy leeset helyzettel és az odavont helyzetből kényszermozgásulag mindig ismét a leesett helyzetbe szoríttatik vissza, addig a 2. ábra szerint a mágnesarmatura lökete a (pl, p2) ütköző fölületek által úgy van megosztva, hogy mindegyik odavont helyzet, melyben egy zár tétetik szabaddá, a legközelebbi záráshoz való záróhelyzetnek felel meg és hogy az armatúrának ismét egy darabbal oda kell vonzatnia, hogy ezen záron túlessék. A vágányútemeltyűnek több helyzetben egyetlen mágnes segélyével történő zárása természetesen függétlen annak a jelzőemeltyűvel való egyesítésétől, bárha ezen egyesítés, amint az a rajzon látható, különösen egyszerűen és előnyösen foganatosítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egyetlen mágnes által vezérelt zár a 40850. 1. sz. szabadalom szerint kiképezett vágányútemeltyűhöz, mely zár a vágányútemeltyűt egymásután több