61246. lajstromszámú szabadalom • Önmagát továbbító horgonyszerkezet a vontatókötél vezetésére és tartására egylokomotívos talajművelőkhöz
rülcsavarva a vízszintes (2) horgonykötéldobon oly célból, hogy a lokomotív által mozgásban tartott kötél mindig forgassa ezen dobot. A (2) kötéldobnak függélyes tengelye a (7) kereten van ágyazva és a dob alatt egy kisebb (4) kúpkereket hord, amely a vízszintes (6) tengelyen ülő nagyobb (6) kúpkerékbe kapaszkodik. Az (5) kúpkeréknek (6) tengelye szintén a (7) keretre van ágyazva és a kereten belül lévő végén egy (8) tengelykapcsolónak egyik felét viseli. A tengelykapcsoló másik fele a (6) tengely középvonalában ágyazott és bizonyos számú (13) .horgonytárcsát viselő (10) tengelynek belső végén van az (5) kúpkerék (6) tengelyével szemben. Ezen (8) tengelykapcsolás be- és kikapcsolása a (16) kar segélyével történik, amely forgócsapjával a (7) keretre van ágyazva és belső villás végével a tengelykapcsolónak eltolható hüvelyébe kapaszkodik. A (7) keretben több (9—12) tengely van egymással párhuzamosan ágyazva és ezek mindegyikére bizonyos számú (13) tárcsa van szilárdan fölerősítve. A tárcsák, miként az már föntebb említve lett, sekélyes kúpalakúak, síkjúk a a tengelyre merőleges és kerületük vagy szabályos köralakú, vagy pedig többszögletö oly célból, hogy a talajban való előrekapaszkodást jobban biztosítsa. Az összes tengelyek a (10) tengelyről hajtatnak a végükön lévő (14) lánckerekek és ezen kerekekre helyezett (15) láncok segélyével. A haladás irányában első (12) .tengely vezetőtengelyt képez, amelynek segélyével a szerkezet előrehaladását úgy irányíthatjuk, hogy az esetleg tört vagy görbe vonalat képező táblahatáron maradjon. Ezen célból a (12) tengely úgy van ágyazva a (7) keretben, hogy külső végének vízszintes irányban bizonyos nagyságú oldaljátéka legyen. Ez úgy vihető ki célszerűen, hogy a tengely csapágya a keretnek vízszintes hasítékában elmozgatható legyen. A csapágy már most a kis (25) vonórúd segélyével a keret egy csapja körül elforduló (19) kormánykarhoz van kötve, (4. ábra), amelynek mozgatása által a (12) tengely külső vége előbbre vagy hátrább állítható, miáltal a tengely belső vége körül elfordulva, olyan állást vesz föl, amely a mindenkori tovabaladás irányának épen megfelel. A (19) kormánykar fogazott ívben rögzíthető, amely " egyúttal a kar vezetékét képezi. Természetes, hogy a tengelynek többi csapágyai is; a belső kivételével, megfelelő oldaljátékkal bírnak, hogy a tengely beállítását lehetővé tegyék. A belső oldalon lévő csapágy oldalt el nem mozoghat, azonban feszülések elkerülése céljából középsíkjában lévő függélyes csapok körül kis mértékben elforgathatóan lehet azt készíteni. Nehogy azonban a (12) tengelynek ezen elállítása fblytán a végén lévő (14) lánckerék síkjából kitérjen és ezáltal a lánc róla leessék, ezen lánckerék nincsen feszesen fölerősítve a tengely végére, hanem a tengely vége négyszögletes (17) csappal van ellátva (3. ábra), amelyre a lánckerék agyán lévő és valamivel nagyobb, szintén négyszögletes (18) csaplyukával van reája helyezve. Ezen kapcsolat folytán a lánckerék a vezetőtengelyt forgásában magával viszi, azonban a kerék a lánc által feszítve megmarad a kerettel párhuzamos síkban akkor is, amidőn a vezetőtengely állását változtatja. A tengelyről való lecsúszás ellen ezen lánckerék akár a tengely kinyúló végén átdugott határolócsap segélyével, akár más módon biztosítható. A (22) járókerekek a keret oldalából kinyúló (20) tengelyekre és a keret hátsó részéhez erősített (21) mankóba vannak szerelve és a horgony szerkezetnek a tábla szélén való fölállítása után ezen kerekek leszereltetnek. A (23) vonóhorog a keret előrészéhez van erősítve és a szerkezetnek vontatására szolgál. A keret külső része fölé a (24) tartányok vannak szerelve, amelybe kövekből vagy más súlyos tárgyakból álló nehezéket rakunk. Ezen nehezék egyrészt a vontatókötél által befelé húzott szerkezetet a fölbillenés ellen biztosítja, másrészt meg súlya által a horgonytárcsákat a talajba besülyeszti. Ezen szerkezet azáltal, hogy a tárcsáival aránylag nagy területen kapaszkodik a talajba, a vontatókötelet tartó korongnak oly biztos lehorgonyozását képezi, amely képes
