61224. lajstromszámú szabadalom • Sárkányröpülőgép

2 — földre szállásnál, amint a motorokat megállítottuk, vagy a lefelé síklásnál, amint a motorok valami okból megállanak, a jobb-és baloldali tartófölületek tetszőleges szög alatt fölemelhetők, ami biztos sikló-leszállást tesz lehetővé. A fölemelt tartófölületekkel való lesiklásnak további másik előnye az, hogy ha a tartófölületeket a föld közelében gyorsan vízszintes helyzetbe állítjuk be, evvel a földre érésnél föllépő lökést is csökkentjük. A röpülőgép vízszintes vagy fölemelt tartófölületekkel röpülhet, ez utóbbi mód különösen zord időben előnyös. A röpülőgépnek oldalkormánya is van, és a magassági kormány, valamint a farokkormány középpontja egy vonalba esik a fölső tartófölülettel, az összes kormányművek pedig az aviatikus 6-zámára mint alkalmas módon vannak elrendezve." A magassági kormány a főtartófölületek előtt nagyobb távolságban van elrendezve, mint a farokkormány a főtartófölületek mögött (az először említett -távolság ÍVs-szor akkora mint az utóbbi távolság), miáltal a röpülőgép a mótor állásánál vagy megállításánál biztosan szállhat le siklóröpülésben. A röpülőgép tovamozgatása két, egymástól független mótor által történik, melyek közül mindegyik birja a gépet röpülve tartani és az egyik hajtócsavart mozgatni. Az egyik hajtócsavar a főtartófölületek előtt, a másik ezek mögött van elrendezve. A hajtócsavarok tengelyei egy egyenesbe esnek, a hajtócsavarok ellenkező irányban forognak, a hátsó hajtócsa var vagy nagyobb fordulatszámmal forog, vagy menetmagassága nagyobb. Ezek a motorok és az aviatikus számára szolgáló ülés az alsó főtartófölület alatt vannak elrendezve és hajtócsavar tengelye az alsó és fölső főtartófölületek között középen és a röpülőgép függőleges középvonalában van elhelyezve. A főtartófölületek élőiről hátrafelé íveltek, mép pedig az ismert lapos S alakban oly módon, hogy elől lefelé, hátul pedig fölfelé hajlanak. Alkalmazható azonban közönséges, vagy bármily más módon ívelt fölület is. A súlypontnak lefelé való áthelyezése, kapcsolatban azzal, hogy a jobb- és baloldali főtartófölületek hajlásszögét a harántkormánjok hajlásszögével egyidejűleg lehet megváltoztatni, és hogy ez utóbbiak beállítása önműködően és más módon végezhető, továbbá a súlypontok és ellenállási központok megfelelő viszonylagos helyzete azt biztosítja, hogy a gép a leggyakoribb baleseteknek kitéve nincs. A csatolt rajzokon 1. ábra a gép elölnézete a szárnyak vízszintes, a 2. ábra ezek szög alatt beállított helyzeténél, a 3. ábra a gép oldalnézete, a 4. ábra az alsó főtartófölület fölső oldalának közepén megerősített amaz emeltyűk alaprajza, amelyeknek segítségével a jobb-és baloldali főtartófölületeket a megemelt vagy vízszintes állásukba állíthatjuk, az 5. és 6. ábra a futókerekek, féksaruk és lökéshárítók metszete és alaprajza, a 7. ábra a tartófölületeket beállító léghenger és vezérművének vázlatos fölülnézete és a 8. és 9. ábra a léghenger és a légtartály nézete és alaprajza, a 10., 11., 12. és 13. ábra a feszítőberendezés és az ezt működtető szerszám. Az 1—3. ábra szerint (A, A) a harántkormányok, melyek a fölső főtartófölületekkel csuklósan vannak kapcsolva és lent és fönt drótokkal vagy hasonlóan vannak egymással és a kormányművel összekötve, amely önműködően áll be a szabványos helyzetébe, ha az aviatikus a kormányművet elereszti. "A kormányművel való összeköttetés olyan, hogy mikor a baloldali kormány akár a légnyomás, akár a kormánymű hatása alatt fölemelkedik, a jobbaldali kor* mány lefelé mozog és megfordítva. Ha a gép az egyik oldalra akarna billenni, akkor az ezen oldalon lévő harántkormány önműködően vagy a kormánymű hatása alatt fölemelkedik, hogy itt a nyomás csökkenjen, míg a másik oldalon lévő harántkormány