61174. lajstromszámú szabadalom • Csapágy

meg. A (13) golyóvezetéknek belső fölületéhez (20) csavaroknak segélyével a (19) gyűrű van fölerősítve, ezen pedig a (22) csavaroknak segélyével a (21) belső olajfogógyűrű van föícsavarolva, mely célszerűen két félből áll és melynek magassága valamivel kisebb, mint a (15) golyók átmérője úgy, hogy ez a gyűrű a (13,14) golyóvezetékek között lévő közt annyira kitölti, amennyire csak ezt BÚrlódásnak föllépte nélkül kitöltheti. A (19) gyűrűre fölcsavarolt (20) gyűrű a (16) golyókaJitkának központos vezetésére is szolgál és ezenkívül a folyadékot az alább ismertetett módon a golyóvezetékek között vissza is tartja. . A. (23) külső olaj fogógyűrű alsó végével lazán fekszik rá a (11) beállókorongnak külső kerületére, fölső végével pedig az (5) nyomókarimán a (25) csavaroknak segélyével fölerősített (24) gyűrűre fekszik. Ez a (24) gyűrű igen könnyen kicserélhető súrlódó fölületet képez, de el is maradhat és akkor a (23) gyűrű fölső fölületével közvetlenül az (5) nyomókarimának fölületére fog feküdni (3. ábra). A (11) beálló korongnak (1. ábra) kerületének egymástól egyenlő távolságban három vagy több (26) csavarorsó van becsavarolva, melyek mindegyike egy-egy (27) biztosító csavaranyával van fölszerelve. A (26) csavarorsóknak fejei és a (23) gyűrűknek alsó fölülete között egy-egy (28) rúgó van befogva. A (11) beálló korongon a (29) gyűrű és a (30) csavarok segélyével a hajlékony anyagból, előnyösen bőrből készült (31) tömítőgyűrű van fölerősítve, mely a (23) gyűrűnek belső fölületére fekszik. A (23) gyűrű, azon a részen, ahol a (31) tömítőgyűrű arra ráfekszik, kissé nagyobb belső átmérővel van kiképezve, mint az a fölülete, mely a (24) gyűrűnek alsó fölületével érintkezik. Ennek az elrendezésnek célja alább van ismertetve. A (10) tokon a nyomófolyadékot levezető (32) cső megy át, mely a (23) gyűrűnek egy furatába van beerősítve. Ez a (32) cső eléggé hajlékony ahhoz, hogy a (23) gyűrűnek kismérvű fel- és lefelémozgását engedje meg. A (23) gyűrűnek forgását egy vagy több (33) ütköző gátolja meg. A (23) gyűrűnek (34) mélyedése, melybe a (33) ütköző benyúlik, akként van méretezve, hogy a (23) gyűrűnek kismérvű föl- és lefelémozgását engedje még. A csapágynak gyűrűalakú, belső és külső üres tere egy vagy több (35) csatornán át közlekedik egymással. A csapágyból elfolyt nyomófolyadéknak elvezetésére a (36) nyílás szolgál. Bár az a rajzokon föltüntetve nincs, a csavarágynak minden egyes, a tengelyt körülvevő része két-két félből készülhet és ezek a felek vagy egymással vagy a szomszédos részekkel csavarolhatók össze, mint az a gépszerkesztésben általánosan szokásos. A (19) gyűrűnek két felét célszerűen olyan helyzetben rendezzük el, hogy az ütközési hézagoknak síkja a (21) gyűrű ütközési hézagjainak síkjára merőleges legyen, mikor az egymással a (22) csavarok által összekötött két (19, 21) gyűrű a ráható folyadéknyomásnak igen jól ellenálló szerkezetet képez. A függéleges (6) tengely (2. ábra) csapágyának a (8) alapzatra szerelt (10) tokja, a (32) be- és (36) elvezető nyílásánál a (37) olajszivattyúval, illetve a (38) tartállyal van összekötve. A csapággyal kapcsolatban a (39) szabályozóhenger van alkalmazva, mely a vízturbináknál szokásos ily henge reknek módjára van kiképezve és melynek (40) szelepe centifugális szabályozónak hatása alatt áll. A toknak (32) bevezető nyílását a (41) cső köti össze a (37) olajszivattyúval és a (41) csövet a (42) cső köti össze a (40) szeleppel. A szivattyúnak szívós oldalát a (43) cső köti össze a (38) tartállyal. A (38) tartályt a csapágynak elvezető (36) nyílásával a (44) cső és (40) szelepnek elvezető nyílásával a (45) cső köti össze. A (41) csőbe, a csapágynak (32) bevezető nyílása és a (41) csőnek elágazási helye között a (46) visszacsapó szelep van beiktatva úgy, hogy ha a (39) szabályozóhengernek a legnagyobb munkát kell kifejteni és a (40) szelep teljesen kinyílik, tehát a (41, 42 vezetékben a nyomás csökken, a vissza-