61164. lajstromszámú szabadalom • Torpedókilökő szerkezet
kerékkel fölszerelt (0) végtelen csavar révén az (N) kereket elfordítjuk, ez a tömbök révén menessze a forgáscsapot és ennek révén a kívánt irányba állítsa a kilökőcsöveket; emellett azonban az (m) tömbök és (E) forgáscsap közötti súrlódás csak akkora, hogy megengedi az (E) forgáscsapnak a tömböktől független elfordulását, ha a csövekből kinyúló torpedókra ható víznyomás a csöveket elforgatni igyekszik. A (B) fölépítményre szerelt (P) süveg a csőszájakra illeszthető, ha a csövek nem vétetnek igénybe; e (P) süveg alkalmas módon a hajótest belsejében lévő (p) kézikerékkel van kapcsolva úgy, hogy ennek révén az elmerült hajó belsejéből ís működtethető, vagyis víz alatt is eltávolítható a csőszájaktól. A szerkezet következőképen működik: Miután a torpedókat a csövekbe helyeztük és ott elreteszeltük, a csöveket a hajóhossztengellyel párhuzamos irányba hozva, a (P) süveggel lezárjuk. Ezen előkészület után a naszád elmerülhet és haladhat s ha torpedót kell kilökni, először a naszád belsejéből a (p) kerék révén a (P) süveget eltávolítjuk s azután a cél felé irányítjuk a (C) csöveket az (o) kerék révén, melynek mozgását az (n) tömbök súrlódása közvetíti. Ezután az elsütendő csőnek megfelelő (M) elsütőszelep révén levegőt bocsátunk a (K) hengerbe, melynek (k) dugattyúja működteti a torpedó (L) dugóját s azután rugója által nyugalmi helyzetbe vitetik vissza. Az (L) dugasz működtetése megindítja a torpedó gyroskópját s közvetlen utána fölszabadítja annak támasztógyűrűjét, mely az irányított cső síkjába áll be s ezáltal biztosítja a torpedó helyes útirányát, amennyiben az ezen beállítástól eltérő minden későbbi irányváltoztatást önműködően korrigál. Ezután az elsiitőszelepet úgy fordítjuk, hogy az (I) hengerbe bocsásson levegőt, melynek (i) dugattyúja először félrehúzza a (J) závárt s azután levegőt bocsát a (H) szelep alá, mely kinyílik s a sűrített levegő nagy tömegét bocsátva a (C) csőbe, a torpedót a csőből kiszorítja. Mihelyt a torpedó ekkor a cső szájából kinyomulni kezd, a víz ki nem egyensúlyozott hatása alá kerül, amety a torpedót elfordítani igyekszik. Minthogy az (n) dörzspofák lehetővé teszik, hogy a csövek (E) forgáscsapja az (N) keréktől függetlenül elfordulhasson, a torpedó az egyoldalú víznyomás folytán több fokkal fogja elforgatni a kilökőcsövet, amíg teljesen elhagyja azt; mihelyt azonban a torpedó a csövet teljesen elhagyta, gyroskópja újból a helyes útirányba viszi vissza, míg a csöveket az (o) kerék révén kell eredeti helyzetükbe visszavinni. A fönti szerkezet és működési mód a 4., 5. és 6. ábrabeli módosított foganatosítási példának is megfelel, melynél a csövek a fölépítmény födélzete alatt vannak elrendezve a haladási ellentállás csökkentése céljából s a fölépítmény oldalfalainak oldalsó nyílásain keresztül irányítható. A 9—12. ábrabeli foganatosítási alaknál az (1) torpeöócső száját körülfogó (2) gallér gömbfölületű s a (4) állványrész két befelé forduló (3) csészéje közé van fogva. A (4) állvány a hajótest (5) falához van rögzítve és (6) kamrával bír, melyben az (1) cső szája szabadon mozoghat, mikor a (2, 3) golyós csukló elfordul. A (4) állvány teljesen körülfogja az (5) fal ablaknyílását, mely közvetlenül közlekedik a külvízzel és akkora* hogy az (1) eső mozgási határai között a cső irányítását lehetővé teszi. A (6) kamra a (4) állványban vezetett (7) tolóajtóval zárható el. A cső célzási beállítása céljából elégséges lenne ugyan a (4) állvány és a csőszájközött függélyes hengeres csuklókapcsolatot létesíteni, célszerűbb azonban a fönt ismertetett golyócsuklós kapcsolat, minthogy ez függélyes irányú engedékenységgel is bírván, a hajóváz kis mérvű eltorzulásainak engedni képes anélkül, hogy ékelődne. Az (1; csövet a (8) kocsi támasztja alá, melynek (9) kerekei a (2, 3) golyócsukló forgáspontjából vont körív mentén lefektetett (10) sinen gördülnek; a (10) sin belső oldala (11) fogazással bír, melybe a (8) kocsira szerelt s erről működtethető (13) kerék fog. A (13) kerék a (8) kocsi (15) ágyának függélyes (14) tengelyére van ékelve, míg e
