61155. lajstromszámú szabadalom • Csapda mezei egerek és hasonló földüregekben lakó állatok részére

csőrésznek az (1) eső részhez való kapcsolata közelében van elrendezve, mimellett a tövisek iránya oly módon van megválasztva, hogy a csapdába került állat az (1) csőből a (2) csőbe átléphet, ellenben ezzel ellentétes úton nem mozoghat. A töviskoszorúknak a csőbe való behelyezésére pegfelelő helyeken (10) csapok vannak elrendezve, melyekre a töviskoszorúk a (7) hosszhornyok segélyével föltolhatok, mimellett a csapok a töviskoszorúk elforgatása után a (8) gyűrűhoronyrészekbe kerülnek és így a töviskoszorúk eltolás ellen biztosíttatnak. A (4) töviskoszorúk külső fölülete előnyösen egy szinben fekszik az (1) cső végfölületével, miáltal a töviskoszorúk helyzete meghatároztatik, míg azon mélység meghatározására, a meddig az (5) töviskoszorú a (2) esőbe behelyeztetik, hosszabb (11) csapok alkalmazhatók. A (T)-alakú (1, 2) csődarab fából, bádogból, papíranyagból, bőrből, esetleg agyagból állítható elő és a (2) csőrész vége a (12) peremmel bír, mely az ezen csőrészhez erősített, a megfogott állatok gyűjtőtartálya gyanánt szolgáló zsákot a lehúzás ellen biztosítja. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (3) zsák egymásba kapaszkodó gyűrűkből van képezve, melyek a nyitott zsákvégén egy zsinór által összehúzhatok, hogy a zsák a (2) csőrész végén megerősíttessék. A zsák a (13) gyűrűk által egymással összekötött lemezekből is állhat (4. ábra), mimellett a lemezek teltek (14), vagy fonottak (15) lehetnek. Ebben az esetben a zsák nyitott végén a gyűrűkből álló (16) fonat alkalmazandó oly módon, hogy a zsák épúgy,mint az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál, egy zsinór segéJyével a (2) csövön rögzíthető legyen. Használat céljára az (1) cső egyik végét egy, a megfogandó állatok által használt földüregbe dugjuk, mindaddig, míg ezt a (2) csőrész megengedi. Ha emellett a (2) csőrész, vagy az (1) cső másik vége nem fekszik föl a földre, akkor a szabad teret földdel kitöltjük. Az (1, 2) csövet egyszerűen a földre is fektethetjük, mimellett azonban az egyik vagy mindkét belépő nyílás szabadonhagyása mellett a csövet földdel, fűvel vagy hasonlóval beborítjuk. A zsák kiterítve fekszik a földön és kissé szintén beborítható. A nyilasok egyikén át az 1 csőrészbe belépő állatok a töviskoszorúk következtében csak a (2) csőrészen át hagyhatják el az (1) csőrészt és minthogy a (2) csőrészen átlépő állatok az (5) töviskoszorú következtében most már a (2) csőrészből sem távozhatnak el, ennek folytán azok csak a zsákba kerülhetnek, mely méreteihez képest több vagy kevesebb állatot képes befogadni. Ha a megfogott állatok elpusztí tandók, akkor a zsákot levesszük, teljesen elzárjuk és az elpusztítást pl. vízbefojtás által végezzük. A zsák azután a kiürítés után ismét azonnal a csőrészbe erősíthető, miáltal a csapda ismét használatra kész. A fön leírt csapda egyik irányban sem zárja el azt a földüreget, a melybe bedugatott. Az állat akár kívülről, akár belülről közeledik a csapdához, oly járatot lát maga előtt, mely az áthaladással szemben nem nyújt akadályt. Azonban egyidejűleg, és épen ebben különbözik a találmány szerinti csapda azon csapdáktól, melyek az állatok előtt szintén ny.tott csövek gyanánt tűnnek föl és melyekben a belépő állat egy rúgó hatása által megfojtatik vagy összelapíttatik, arról is gondoskodás történt, hogy az állat ne maradjon az (l) csőben és ezáltal a csapda további működését ne zavarja, hanem hogy az (1) csőrészt a (2) esőrészen át elhagyhassa, mimellett azonban a nagyobb számú állatok befogadására alkalmas zsákba kerül. A találmány szerinti csapda tehát a földlyukakba dugható csapdák előnyeit — mely csapdák azonban egy-egy állat megfogása után kézzel kiürítendők és újra fölálütandók, — a csak nagyobb időközökben kiürítendő tömegcsapdák előnyeivel egyesíti, mely tömegcsapdák azonban ezidőszerint nem helyezhetők el közvetlenül a földüregek kijáratainál. A zsák alkalmazása egy további lényeges, sajátságot képez. Ezáltal ugyanis azt az előnyt kapjuk, hogy nagyobb számú állatok