61131. lajstromszámú szabadalom • Fogóalakú sodrony-fűzőgép
- 2 -vagy az erősbítő rúgóval együtt jelentékenyen nagyobb erőt fejt ki, mint a (k) rúgó. Az erősbítő rúgó alkalmazása esetén az (i) rúgó el is maradhat. Ha a (c) és (h) szárakat összeszorítjuk, előbb a (k) rúgó megfeszül, tehát a (e) szárnak a (cl) mélyedéssel ellátott része az (a) tartályhoz közeledik és a (c) szár pofája és az (a) tartály közé bevezetett, összefűzendő papírlapok beszoríttatnak. Ha a fogót tovább szorítjuk össze, a (d) kölyü az erős rúgó összenyomása közben az (o) toldatok, illetőleg ezeknek (ol) harántrésze és az áthajlított élek által képezett vezetékben lefelé hajtatig és az eközben magával vitt, a bevezetőcsatorna (r) végén lévő sodronykapcsot kitaszítja, illetőleg a papírlapokba benyomja. A fogószárak elbocsátása után ezek az 1. ábrán látható helyzetbe visszatérnek. A gyakorlatban kitűnt, hogy a fogó kezelője a (h) fogószárat éppen az (i) rugónak fölülmúlandó nagyobb nyomása miatt gyakran nem lendíti be eléggé; ennek következtében a (b) szár a rá gyakorolt nyomás csökkenése esetén fűzés eszközlése nélkül kiindulási helyzetébe visszatér. Előbb azonban egy sodronykapocs előre tolatott, mely tehát az (o, «1) vezetékben fönnakad. Ha ezután a (h) szárat újból lefelé mozgatjuk, második sodronykapocs tolatik előre és hibás fűzés keletkeznék. Ennek megakadályozása céljából a- (p) csap a (pl) horonnyal (2. és 3. ábra) van ellátva, melybe a (d) kölyü (dl) nyílásával bekapaszkodik (1. és 2. ábra), ha a (h) szár visszaleng, anélkül, hogy előbb eléggé kilengett volna. Ha azonban ez mégis bekövetkezett, a (d) kölyü még mindig oly helyzetet foglal el, hogy az (r) csatornanyílás, melyen át a fűzőkapcsok az (a) készlettartályból kilépve, a kölyü alá jutnak, födve van. Ennek folytán a tartályból több fűzőkapocs ki nem tolható. Ha ellenben a két fogószárat hirtelen szétcsappanni engedjük és a kölyü előbb legmélyebb helyzetébe jutott, az (i) rugó hatása folytán a kölyü (dl) nyílása a (pl) horony fölé emelkedik, anélkül, hogy a kölyünek ideje volna ezen horonyba belépni, tehát az (r) csatorna a következő fűzőkapocs kitolására fölszabadul. A fogó működtetésének ezen módja azonban mindenesetre némi ügyességet igényel, mert a fogÓ3zárakat nagyon- hirtelen kell szétcsappantani hogy a (d) kölyü a (pl) horonyba be ne csappanhasson. A megakasztás jelen találmány szerint úgy végezhető, hogy a fogó a kezelő személy ügyességétől független. Ezen célból az egyik (o) toldaton az (m) kar (4., 5. és 6. ábra) van forgathatóan elrendezve, melynek (v) hosszhasítéka van. Ezen hasítékba a (h) fogószár pofáján alkalmazott (s^ pecek kapaszkodik. Az (o) toldaton lévő (ml) rúgó a szabad végével az (m) emelőre nyomást gyakorol úgy, hogy ezen emelő folytonosan a (v) hasítékban csúszó (s) pecekre támaszkodik. A hasítéknak a pecekkel érintkező fölső élében a (vl) mélyedés van alkalmazva és az (m) karnak a hosszúkás (v) nyílással ellátott részere az (ti) hüvely van rátolva, melynek a (v) hasítékkal részben összevágó hasítéka van; ezen hasíték (nl) mélyedése* a fogó nyitott helyzetében az (m) karon lévő (vl) mélyedés fölé esik (4. ábra). Ezen helyzetben azonban az (n) hüvely a (v) hasíték alsó részét elzárja. Ha a (h) fogószárat az (a) tartályhoz szorítjuk, az (m) kar (v) hasítékával az (s) pecken elmozog. Ha a (h) fogószárat visszalengeni engedjük, mielőtt a (d) kölyü egészen lejutott volna, a kölyü az (i) rúgó hatása alatt kezdeti helyzetébe visszafér. Minthogy azonban az (ml) rúgó az (m) kart és az ezt körülvevő (n) hüvelyt folytonosan fölülről az (s) pecekhez szorítja, ezen visszamenetelnél a (vl) mélyedés és vele együtt az ezzel összevágó (nl) mélyedés az (s) pecekkel kapcsolódik (5. ábra) úgy, hogy az (s) pecek a (v) hasítékban nem mozoghat tovább. A (h) fogószár tehát meg van akasztva, mielőtt még nyitott helyzetébe egészen visszatérhetne és a (d) kölyü csak annyira emelkedhet, hogy az (r) bevezetőcsatornát födi. Ha tehát a (h) fogószárat újból összenyomjuk, a bevezetőcsatornán újabb fűzőkapocs ki nem léphet. Ha ellenben a (h) fogószárat egészen a készlettartályig szorít-