61123. lajstromszámú szabadalom • Kétsarkú sablontekercselés rotorokhoz
Megjelent 1913. évj szeptember hó 19-én. MAGY. fdW KIR. SZABADALMI jBff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 61123. szám. VII/g. OSZTÁLYKétsarkú sablontekercselés rotorokhoz. DR SCHNEIDER HENRIK MÉRNÖK NEUSALZBAN. A bejelentés napja 1912 május hó 28-ika Kétsarkú rotortekercselések a legkülön- j bözőbb kivitelekben fordulnak elő. Ilyenek legrégibb alakjaihoz tartoznak a gombolyagtekercselések, melyeket folytonosan vagy keresstezően készítenek. A tekercsek hossza az első tekercstől, mely legrövidebb, az utolsóig, mely leghosszabb, fokozatosan változik. Azonkívül a tekercselés itt oly tömötten fekszik, hogy hatásos szellőztetése lehetetlen. Egyenlő hosszú tekercsekkel és szellőztetett tekercseléssel bírnak az Eickemeyerféle evolvenstekercselés és az Alioth-féle sablontekercselés. E két tekercselés természetében fekszik azonban, hogy ezek csak bizonyos határokig készíthetők. A homlokoldalokon a tekercselés magassága és a belső karimakör kerülete, az alkalmazandó anyagmennyiséghez viszonyítva, e két, most említett tekercselés használatát csak bizonyos tórviszonyokon túl engedi meg. A jelen találmány segélyével a rotorokhoz való kétsarkú sablontekercselés e hátrányait azáltal szüntetjük meg, hogy az egymással egyenlő tekercsek, vagy tekercscsoportok homlokösszeköttetéseit úgy képezzük ki, hogy ezek az indukált tekercsoldalak végeitől a homlokösszeköttetések közepe felé a tengelyhez szög alatt, vagy \ a tengellyel párhuzamosan folytonosan szélesbednek és e mellett az átmenet a belső tekercselési síkról a külsőre szintén folytonosan történik. A tekercs keresztmetszetalakjának alkalmas megváltoztatásával meg van a lehetőség arra, hogy bármilyen előforduló számú tekercset helye2zünk el bármilyen nagy tengely- vagy szelencekerületen. A keresztmetszet alakjának ezen megváltoztatása a sablonoknak előnyös irányban megfelelően való szélesbítésével, vagy a szélesbített sablonok megfelelő egyszerű elforgatásával eszközölhető úgy, hogy a homlokösszeköttetések szélesbedése a közép felé a tengelyhez szög alatt vagy a tengellyel párhuzamosan fekszik. A homlokösszeköttetéseknek közepük felé a tengelyhez szög alatt vagy a tengellyel párhuzamosan folytonosan való szélesbedése folytán lehetővé válik, hogy még ott is alkalmazzunk sablontekercseléseket, ahol az Eickemeyer és Alioth által javasolt tekercselések többé ki nem vihetők, melyeknek azonkívül még hűtése is kivánni valót hagy fenn. Hogy ez irányban is tökéletesbítsük a jelen találmány szerint készült sablontekercselést és hogy e tekercselés jobb hűtését érjük el, a belső és a külső tekercshomlok-
