61062. lajstromszámú szabadalom • Önműködő rögzítőszerkezet tolólétrák számára
orr ós (f) nyelv fölső fölületei egymásután a (g) létra fokaiba ütköznek és akadálytalanul kitérve a létra elcsusztatását lehetővé teszik, amidőn a (d) orr és (j, k) kar kereplő gyanánt ide-oda lengve az (i) kart is ide-oda mozgatják. Ha viszont az (a) létrát a (g) létrához képest lefelé toljuk, akkor mindenkor először az (f) nyelv ütközik a (g) létra egy fokába és ezáltal az (a) létfa síkjába forgattatik. Ezen forgása közben (1) széles fölülete az (i) karba ütközik úgy, hogy azt is elforgatja (6. ábra), miáltal az (i) kar a (j, k) kart és ezzel együtt a (d) orrt is az (a) létra síkjába forgatja úgy, hogy a létra akadálytalanul lecsúsztatható. Ha a létrát rögzíteni akarjuk, akkor azt először kissé föl kell tolnunk, addig, amíg a (g) létra egy foka a (d) orr és az (f) nyelv közé jut. Ha ezen helyzetben az (a) létrát ••iebocsátjuk, akkor a (d) orr a.(g) létra fokára támaszkodik és minthogy az (i) kar a (d) orr továbblengését a (g) létra felé meggátolja, amennyiben a (j) súly az (i) karba ütközik, a létra rögzíttetik. ' Azáltal, hogy az (f) nyelv mozgása egy külön (i) kar útján vitetik át a (d) orra, ezen (i) kar akként szerkeszthető, hogy mindenkor a legelőnyösebb irányban hasson a (d) orra, illetve (j, k) karjára és így akadozások kikerülteinek, míg ellenben az eddigi szerkezeteknél, melyeknél az (f) nyelvnek kettős föladatot kellett végeznie, t. i. a (g) létra fokai közé kellett nyúlnia és ezek által lengettetnie és a (d) orrot is mozgatnia, ezen működés mindig akadozva ment, mert az (f) nyelv csak ferde szög alatt hatott a (d) orra és nem a lengés irányában. A (d) orr a (j) súly által mozgattatik a (g) létra fokai közé. Az 5. ábrán föltüntetett kivitéli alaknál a (h) és (j) súlyok szerepét rúgó játsza. E célra a (d) orr (k) karján egy (m) csap és az (f) nyelv (f') nyúlványán egy (n) csap van elrendezve. Az (m) csapra egy (o) rúgóhüvely (p) füle és az (n) csapra egy (q) rúgópecek (r) füle van illesztve. Ezen fülek lecsúszása az (s) alátétlemezek által gátoltatik meg. Az (o) hüvelyben egy (t) rúgó van elrendezve, mely alul az (o) hüvely fenekére, fölül pedig egy a (q) pecek fölső végén elrendezett az (o) hüvelyben könnyen eltolható (u) dugatytyúra támaszkodik. Az (r) orr és (f) nyelv nyugalmi helyzetében (5. ábra) az (m, n) csapok egymáshoz legközelebb vannak. Ha az (f) nyelv ezen helyzetből akár fölfelé, akár lefelé kileng vagy ha a (d) orr az (a) létra felé leng, akkor az (m, n) csapok egymástól távolódnak, miáltal a (t) rúgó összeszoríttatik úgy, hogy szabadon hagyva a rúgó a (d) orrt, illetve az (f) nyelyet ismét eredeti helyzetébe csappantja. Az (f) nyelv az (i) kart ezen kiviteli alaknál egy (v) toldat (w) ütköző fölülete révén működteti, mely az (0 kar (x) fölületébe ütközik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő rögzítőszerkezet tolólétrák számára, melynél a rögzítés egy az egyik létra oldalán megerősített csap körül lengő rögzítőorr segélyével történik, mely a másik létra fokai közé nyúlik és ezek terjedelméből kilenghet és mely orr egy az egyik létrán lengethetően elrendezett és a másik létra fokai közé nyúló működtető nyelv által működtetik, jellemezve azáltal, hogy ezen működtető nyelv mozgásai a rögzítő orra egy az egyik létrán lengethetően elrendezett közvet/tőkar útján vitetnek át. 2. Az 1. igénypontban jellemzett rögzítőszerkezet kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a működtetőnyelv csapján egy közvetítőkar ül, melybe a működtetőnyelv lengései közben beleütközik és így azt kilengeti, mimellett a közvetítőkar szabad vége a rögzítőorr és annak egy karja köz# nyúlik úgy, hogy lengései közben a rögzítőkart is kilengeti. 3. Az 1. és 2. igénypontban jellemzett rögzítőszerkezet kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a működtetőnyelv és a rögzítőorr nyugalmi helyzetükben rúgó által tartatnak, mely kilengésük által megfeszíttetik úgy, hogy szabadon hagyva a rúgó a működtetőnyelvet és a rögzítőorrt ismét «yugalmi helyzetükbe viszi. (1 rajzlap melléklettel.) pau.as flés7venc7ár8aság mt mdája budapesten
