61007. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gyönge elektromos impulsusok erősítésére

és a töltésre szolgáló egyenáram impulzu- ! sainak sorrendjétől függetlenül végzi. A berendezés helyes működése szempontjából az erősítő relais szerkezete igen fontos. A szemcséi kontaktus fix elektródáját a 4. ábra szerint egy (r) kengyelre szereljük, mely az (rl) traverzre van szerelve. Ez utóbbi az (r2) csapon rugók és csavarházak között van ágyazva, melynek segélyével a mágnesekkel szemben beállítható. A szemcsés kontaktus fix elektródája az (r) kengyel nyakában beállíthatóan van elrendezve és (r3) csavar segélyével minden helyzetben rögzíthető. A fix elektróda kontaktusfölületé előnyösen lejtős, hogy a szemcséket befogadó tér lefelé kiszélesedjék, az elektródák elrendezése pedig célszerűen olyan, hogy ez a kamara függélyes helyzetben legyen, hogy így a szemcsék a fegyverzetet lehetőleg ne terheljék. A mágnessel szemben beállítható (rl) gerenda egyúttal a lengő fegyverzetrendszer tartója gyanánt is szolgál. A fegyverzetrendszert az 5. ábra szerint egy drótrendszer alkotja, melyen a fegyverzet alkalmas módon van megerősítve. Előnyösen egyetlen az (sl. s2) görgők fölött hurokban vezetett (s) drótot alkalmazunk, mely az (s3) megerősítőpecektől az (sl) és azután az (s2) görgőn és újból az (sl) görgőn a második (s4) megerősítő pecekhez megy. Az (sl) és (s2) görgők között van a (g) fegyverzet a dróthurkon megerősítve. Hogy a fegyverzetrendszert hangolhassuk, az (s2) görgőt egy (s6) csavar segélyével mozgatható (s5) ágyazódarabra szereljük. A csavar a tok falában kiképezett (s7) csavarházon megy át és így a dróthúrok megfeszítését teszi lehetővé. A drótrendszer drótjai a mágnessarokvasak fölületeinek középpontjait összekötő egyenessel párhuzamosak, a (g) fegyverzetnek pedig nem szabad lényegesen szélessebbnek lennie, mint a sarokvasak fölületének. Evvel azt érjük el, hogy a két drót egyenlő mértékben és azonos értelemben vesz részt a lengő mozgásban és hogy a fegyverzet a sarokvasak felé való mozgása közben föl nem billen. A drótot természetesen az itt leírttól eltérő módon is lehetne ; vezetni és a fegyverzet ágyazására drót helyett más alkalmas elemet is lehetne alkalmazni. Berendezésünk az ismert berendezésektől főleg abban tér el, hogy fegyverzetrendszere akusztikailag ellenállást alig gyakorol és kifejezett saját rezgése van, melyet a vele kapcsolt szemcsés kontaktus lényegesen nem csökkent. A relais akusztikai, mechanikus és elektromos zavaró hatások iránt természetesen igen érzékeny. Hogy mechanikus és akusztikai hatások ellen lehetőleg védjük, a mágnes alaplemeze egy vagy több, parafából vagy nemezből álló (q) lemezre van szerelve, még pedig nem csavarok és más hasonló elemek, hanem előnyösen ragasztóanyag alkalmazásával. A (q) lemez ugyancsak ragasztóanyag segélyével (t) ebonitlemezre és ez a (tl) tartóra van szerelve. Ugyanebből a célból az árambevezetés is lágy, hajlékony, a hangot nem vezető vezetékeken, pl. zsinórokon történik, melyek több rézdrótból vannak összefonva, vagy vékony fémszalagok, pl. lemezeit drótok (lanna) szolgálnak erre a célra. Hogy a relaistől a külső hanghatásokat is távol tartsuk, a?t célszerűen parafából készült (ql) tokba zárjuk és ezenkívül egy külső (z) fémtokkal is burkoljuk, melyek a relaistől az erre kívülről ható elektromos rezgéseket távol tartják. A relais érzékenységének szabályozására a fémtok (zl) előkamrájában egy gyűrűalakú (z2) elektromágnes van elrendezve (4a. ábra), mely egy koncentrikus tengely körül a (z3) gomb segélyével forgatható. Ha a (z2) elektromágnest forgatjuk, tehát a mágnes sarkainak az erősítő relais sarkaihoz viszonyított helyzetét változtatjuk, ez utóbbi érzékenységét módosíthatjuk. Kitűnt, hogy drótnélküli telegráfállomásoknál a szomszédos jeladó áramköröknek jeladás céljából történő zárása a szemcsés kontaktusokat kedvezőtlenül befolyásolják, amennyiben az (11, 12, 13) helyi áramkörökben áramok indukálódnak, melyek a szemcsés kontaktusokon átfolyva ezek szemcséinek összeporzsolását idézik elő. Ezt a hát-