60985. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fényívkemence
— 2 -amelyet az ércekből redukció útján kapni óhajtunk. Legcélszerűbb, ha a kezelt anyag egy részének redukálása révén kapott fémet használjuk föl elektródként a megmaradó rész olvasztására akként, hogy a megolvadt anyagból kapott fém egy részét alkalmas formákba vezetjük és kihűlt állapotban elektródként alkalmazzuk. Használhatunk azonban e célra a kezelt ércből kapott fémhez hasonló más fémet is. Ha a kemencében vasat akarunk előállítani, akkor ugyancsak vaselektródokat alkalmazunk, amelyek egyébként sok más esetben is használhatók, mert a vas más, még értékesebb fémekből is könnyű szerrel p. o. egyszerű megkavarás útján valamely elektromosan hevített tégelyben kiválasztható. Ha az érc többféle fémet, mint pl. kobaltot, nikkelt, ezüstöt stb. tartalmaz, akkor ezen fémeknek bizonyos arány szerint kevert ötvözetéből készítjük az elektródokat. Sok esetben az ércből kapott ötvözetet vagy fémet egy tartányba csepegtetjük, ahol kis gömböcskék képződnek, míg az elektródok készítéséhez szükséges fémet később választjuk ki az érc fémtartalmából. A (D) tűzhelyben az (E) elektródok mindkét oldalán (13) és (14) csatornák vannak, amelyek az elektromos fényíven áthaladt, megolvadt fémet a tűzhely végén lévő (15) torkolathoz vezetik, ahonnan az a munkatér legvégén elrendezett (F) tartányba jut. A tűzhely akár helytállóan, akár pedig mozgathatóan lehet a munkatérben elhelyezve, esetleg annak falazatával egy darabban is készíthető. Legcélszerűbb azonban, ha a tűzhelybetétet (H) sineken járó (G) kocsiállványra szereljük, hogy a munkatérben ki- és betolható legyen, illetőleg, hogy a különböző kezelendő anyagokhoz való különböző tűzhelybetéteket gyorsan kicserélhessük és hogy a megolvadt fém lehűtése céljából a tűzhelybetétet esetleg egészen ki is húzhassuk. A kezelendő érc, amelyet előnyösen finomra szétosztott állapotba hozunk, az (I) tölcsérből egy (16) etetőcsőbe jut, amelyből a kiömlést a (16) cső torkolata alatt elrendezett (17) elzáró lemez szabályozza. A (17) lemez a föltüntetett kivitel szerint ívalakban van meggörbítve s (19) oldalsó karjaival a (18) tengelyhez van kapcsolva, amely bizonyos sebességgel ide-oda mozog. E tengely hajtására pl. egy második (20) tengely és ezen egy (21) forgattyú van elrendezve, mely utóbbit a (22) rúd a (18) tengellyel kapcsolatos (23) forgattyúval köti össze. A (20) tengely forgási sebességétől függ a (18) tengely lengési sebessége, azaz - az etetés sebessége. A sebesség számértéke természetesen attól is függ, hogy a (16) etetőcsőben az ércoszlop legalsó részének milyen sebes mozgást adunk. A (16) etetőcső a (24) kamrába torkollok, amelyből lenyúló (25) cső közel az (A) és (B) elektródok végei fölé ér úgy, hogy a fém a kemence fölső részében fejlődő gázalakú gőzöktől védve van. Az érctömeg az elektródokon akként helyezkedik el, hogy legfölső része a (25) cső alsó végével érintkezik úgy, hogy egy folytonos ércoszlop az (E) elektródtól egészen a C3Ő belsejébe terjed. A (25) etetőcső meggátolja az érc szétszóródását a munkatérben. Az elektród a fényíven kívül eső áramforrással köthető össze annak megakadályozása végett, hogy az áram magán a tűzhelybetéten menjen keresztül. Annak jelzésére, hogy kelleténél több anyag van az elektródokon, a (24) kamra falába egy (J) kontaktus van beillesztve, amely az anyagrakás csúcsával, mihelyt az túlságos magasra emelkedik, érintkezésbe jut és akkor a (27) áramkört zárja, minek folytán egy (28) riasztókészülék működésbe jut. Hogy az (A) és (B) elektródok könnyen mozgathatók legyenek, egy (K) állványra vannak szerelve, amely alkalmas (L) sínpályán járhat és az (0) kötél révén valamely megfelelően vezérelt (Q) elektromotorral hajtott (P) emelődobbal van összeköttetésben. Az elektródok a munkatér falán csúsznak akként, hogy bár a kettő között kellő kontaktus van, még sem lép föl túlságos súrlódás. A (28') falrészek az elek-