60961. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mesterséges kövek előállítására

tik és ama fémsókhoz is keverhetők, melyek a bevonatot alkotják. A fémsóból álló bevonatot közvetlenül az előtt állítjuk elő az alapon, mielőtt a föntebb jelzett anyagot kiöntenők. Ezt a fémsóoldatot vagy ecset segélyével mázoljuk az alapra, vagy valamely szivacs kinyomásával, minek következtében az oldat többé-kevésbbé egyenletesen csöpög az alapra. Mielőtt ezt a tömeget a fémsóból álló bevonatra öntenők, erre csillámot, porrá tört gyöngyházat, celluloid-forgácsot, száraz porrá tört öntőanyagot stb. szórhatunk, hogy kisebb-nagyobb csillámló és egymástól pontosan vagy élesen elkülönített kristályszemcséket létesítsünk, melyek a sok értékes kőzetre jellemző különleges kristályokat alkotják. A használt öntőanyagot az utánzandó kőzet természetének megfelelően csöpögtetés, fecskendezés vagy szórás útján visszük föl a sóoldatból álló bevonatra. Ezen foganatosítási mód egy példája gyanánt szolgáljon a következő: vcrös gránitlemez előállítására mindenekelőtt az alapra {sima lapra) az említett cink szulfátoldatot rákenjük, erre azután ecset segélyével cinkszulfátban oldott japánvöröset és mangánfeketét fecskendezünk finom csöppekben, mire középnagyságú mágnézia-csillámszemcséket és egyes helyekre kevés, fekete, finoman szétosztott csillámszemcséket is szitálunk. Ezen így előkészített fémsórétegre most vessző segélyével világos- és sötétvörösen színezett tésztaszerú márványcementet vagy hasonló anyagot viszünk föl, erre pedig ugyanezen, de pépszerű konzisztenciájú masszát öntünk, végül, ha kívánjuk, még színtelen poralakú öntőmasszát is szitálunk arra. Azután esetleg az egészet lehengereljük. Labradoritot egészen hasonló módon készítünk, csak kékesfeketére festett habarcsot és sóréteget veszünk és a csillámszemeséknek itt nagyobbaknak kell lenniök. Apró kristályos márványutánzat készítéséhez csak finom csillámszemcséket veszünk és azután a kissé hígfolyósabb konzisztenciájú öntőmasszát finom csöppek alakjában ráfecskendezzük azokra; minden más úgy történik, mint a gránitlemezek fönt ismertetett előállításánál. Az anyagot rendszerint a föntebb jelzett festőanyagokkal keverjük, a keverést pedig célszerűen a tömeg készítésére használandó száraz pornak a poralakú festőanyagokkal együttesen való átszitálása útján végezzük, de végezhetjük e keverést víz hozzáadásával is. Rendszerint egy és ugyanazon kőzet utánzására több színtelen vagy színes anyagot használunk, ezeket az anyagokat pedig a készítendő kő mineműségének megfelelően hígan vagy sűrűnfolyó tésztaszerű, vagy nedves állapotban, ismert módon, vessző, vagy szita segélyével, vagy puszta kézzel rakjuk föl. Alátétül vagy forma gyanánt a só által meg nem támadható anyagot, pl. üveget alkalmazunk, de használhatók fémbádogból, gipszből vagy enyvből készült formák is, ezeket azonban rendszerint védőréteggel kell bevonni, pl. benzinben stb. oldott viasszal. Az anyagba a sóoldat, fölrakása közben, behatol. A vékonyabban fölrakott részek kevesebb sót nyelnek el, mint a vastagabban fölrakott részek, ami igen természetes mintázást eredményez, egyidejűleg pedig a hozzá kevert, vagy az anyagban kezdettől fogva jelen volt bázikus alkáliák, vagy a földalkáliák a fémsókra hatva, ezeket oldhatatlanokká teszik. Az ekként előállított tárgyak fölülete ily módon megkeményedik és szerkezete tömörebbé válik, egyúttal különböző színárnyalatok is létesíthetők, így pl. a cinkszulfát fehér x;inkhydroxyddá vagy cinkkarbonáttá, a vasszulfát sárgás vassesquioxyddá vagy más hasonló színes vegyületté alakul át. Igen vastag tárgyak előállításánál az öntést több műveletben végezzük oly módon, hogy mikor egy réteg elkészült, ezt fölületén újabb sóoldatréteggel vonjuk be és érre újabb anyagot rakunk és így tovább. Mikor még a föntebb jelzett, vagy más hasonló módon lassan megmerevedővé tett sóoldat- és Öntőanyagkeverék eléggé folyékony, bizonyos minta képződését az alap