60878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bordás palalemezeknek azbesztcementből való előállítására

Megjelent 1913. évi augusztus hó 27-én. t MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 60878. szám. Xll/i. OSZTÁLY. Eljárás bordás palalemezeknek a azbesztcementből való előállítására. RIETER BODMER EMILIO ENRICO MÉRNÖK TURINBAN. Bejelentésének napja 1912 április hó 18-ika. Elsőbbsége 1911 április hó 18-ika. Ismeretes tetőfödési és falburkolási oélokra való lemezeknek előállítása oly azbesztcementmasszából, mely lényegében azbesztrostoknak hidraulikus kötőanyagokkal, pl. magnezittel vagy portlandcementtel és vízzel való keverékéből áll. Eddig azonban nem sikerült ezen lemezeket bordákkal úgy ellátni, hogy a kész gyártmány anyagsűrűsége, keménysége és szilárdsága mindenütt egyenlő legyen. A bordás lemezeknek cementhabarcsból való előállításánál gyakorolt eljárások bordás lemezeknek azbesztcementből való készítésénél nem alkalmazhatók, minthogy a két anyag a sajtolásnál különbözőkép viselkedik. A bordák azonban az azbesztcementlemezeknél is biztosítják azt a cementhabarcsból álló bordás lemezeknél ismert előnyt, hogy a lemezek csekély átfödés mellett vízállóbban és viharállóbban fektethetők. A találmány tárgya eljárás bordás palalemezeknek azbesztcementből való előállítására mely á következő megfontolásokon alapszik: Míg képlékeny anyagok, mint agyag stb. formálásánál a sajtoló formának a sajtolandó tárgy pontos negativjának kell lennie, akár mindvégig egyenlő vastag a lemez, akár pedig idomzatok elhelyezése által egyenlőtlen vastag, ez az eset azbesztcementtárgyak előállításánál nem áll fönn és pedig annál kevésbé, minél inkább tér el az idomzatalak a lemezalaktól, minél inkább növekszik az idomzati helyek magasságának és nagyságának viszonya a minimális falvastagsághoz képest. Ennek oka abban rejlik, hogy az azbesztcement csak igen csekély mértékben képlékeny, amennyiben ez a massza, ha abból bizonyos százalék vizet vonunk el, még a legmagasabb nyomás mellett sem osztható el többé a sajtoló formában, hanem csakis víz további kihajtása mellett még jobban összenyomható. Ennek következménye, hogy az előállítandó tárgy vékonyfalú helyein az anyag sokkal erősebben komprimáltatik, mint vastagfalú helyeken, mert a forma ezen vastagított helyei úgyszólván víztartály gyanánt szolgálnak, ahol a forma vékonyfalú helyeiből kiszorított- víz részben összegyűl, míg a víz másik része a falakon át a sajtoló formából kifolyik. A víz a vékonyfalú helyeken gyorsabban hajtható ki, minthogy itt kevesebb víz van jelen. Az előállítandó tárgy vékonyfalú helyei tehát már a legnagyobb rész vizet leadták és ezáltal sűrű pépszerű alakot vettek föl, melynek az a tulajdonsága, hogy még to-