60865. lajstromszámú szabadalom • Állítócsap sűrített levegőzel működő fékekhez

Ha a csapot a menetállásba akarjuk hozni, a (17) fogantyút a nyíl irányában (6. és 7. ábra) elforgatjuk, amikor is az elosztószerkezet szervei, miután a (16) körcikket a (19) ütközőhöz vittük vissza, a 7. ábrán föltüntetett helyzetbe kerülnek. Az (5) elosztófölület (6, 7) és (8) nyílásait most elfödik a (12) korong tömör részei és a (46) vájat nincs többé a (43) vezeték fölött. Azonban a (16) körcikk (54) és (55) nyílásai még mindig a (12) korong (49) és (48) nyílásai fölé esnek. A főtartányból eredő levegő tehát a (49) nyíláson, (51) vezetéken, (52) hornyon, az (53) vezetéken, (7) nyíláson és (10) vezetéken keresztül még behatolhat a fővezetékbe, nemkülönben a (4) kamrából a (48) nyíláson és (50) vezetéken át a (20) kamra belsejébe. Hogy a menetállásból áttérjünk a mérsékelt fékezés kezdetének megfelelő állásba, elégséges, ha a (17) állítófogantyút a (18) ütközővel hozzuk érintkezésbe, anélkül, hogy az elosztószerkezet szerveinek viszonylagos helyzetét egyebekben megváltoztatnék. Ha tényleg fékezni akarunk, a (17) fogantyút a nyíl. irányában egy bizonyos szöggel elforgatjuk. Ekkor a (16) körcikk a (12) korongot a (18) ütközőnél fogva magával viszi s az elosztószerkezet elemei pl. a 8. ábrán föltüntetett helyzetbe jutnak. Ezen állásban a (16) körcikk tömör részével elfödi a (12) korong (48) és (49) nyílásait s az (5) elosztófölület valamennyi nyílása ugyancsák el van takarva. A középső (20) kamra és a (11) fővezeték tehát el vannak zárva. Csakhogy a (17) fogantyú elforgatásával avval egyidejűleg a (33) födőlap is velemozog, miközben (34) bütyke a (35) rúdra hat és azt a fogantyú elforgatási szögének megfelelőleg bizonyos mértékben elmozgatja. A (36) rúgó összenyomódik, s a (35) rúd sülyedésének megfelelő mértékben nyomást fejt ki a (37) ütközőre és (38) tolattyúra. Ennek hatása alatt a (38) tolattyú, amelyet eddig a főtartányból a (42) csatornán átszármazó s a tolattyú alsó fölületére ható légnyomás fölső állásában tartott, lefelé mozog s ekként a (20) kamrát a (381

) csatorna, a (371

) kamra és (40) rések közvetítésével a külső levegővel hozza összekötie tésbe. Minthogy a (20) kamrában nyomáscsökkenés áll elő, a (22) dugattyú fölfelé mozog s magával viszi a (23) tolattyút. Ez utóbbi szabaddá teszi a (25) nyílást, melyen a fővezetékben lévő levegő a szabadba ömölhet ki; az így előálló nyomáscsökkenés a szokásos módon1

idézi elő a fékek meghúzását. A (38) tolattyú már most csak addig marad meg alsó állásában, míg a (20) kamrában a nyomás annyira nem csökken, hogy ezen nyomásnak és a (36) rúgó nyomásának összege egyenlő vagy valamivel kisebb nem lesz, mint a főtartányban föntartott nyomás. Ekkor ugyanis a tolattyú fölemelkedik és teljesen megszakítja a közlekedést a (20) kamra és a szabad levegő között. A (20) kamrából és a szabályozótartányból tehát csak addig ömölhetett ki a levegő a szabadba, míg azokban egy bizonyos nyomás nem állott elő, amelynek nagyságát a (36) rúgó összenyomódása, következőleg azon szög határozza meg, amellyel a (17) fogantyút elforgattuk. Másrészről a fővezetékből addig ömlik ki a levegő, amíg abban a nyomás egyenlő vagy valamivel kisebb nem lesz, mint a (20) kamrában, minthogy ekkor a (22) dugattyú lesülyed és elfödi a (25) nyílást. Látnivaló tehál, hogy a fővezetékben előálló nyomáscsökkenés végeredményben arányos a (17) fogantyú elforgatási szögével. A (33) födőlapnak azon osztásfoka tehát, amely az (56) mutatóval esik össze, jelzi a fővezetékben létesített nyomáscsökkenést. Előnyös, ha a fővezetékben bizonyos előleges nyomáscsökkenést létesítünk, amely nem halad meg valamely meghatározott értéket és erősebben csak akkor fékezünk, amikor már ezen nyomáscsökkenés jól elterjedt. Evégből megakadályozzuk, hogy a (17) fogantyú pl. a 3. ábrán D—E-vel megjelölt állásán áthaladjon, míg csak az előleges nyomoscsökkenés teljesen el nem terjedt a fővezetékben. Ez akképen történik, hogy amidőn a (22) dugattyú fölemelkedik, hogy a fővezetékből a levegő a (25) nyílá-