60862. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vágányok nyomtávának a kanyarokban való bővítésére

E rögzítőlemezeket a bővítendő sinszál jobb és baloldalán fokozatosan váltakozva rendezzük el. Ámbár ez a nyomtávbővítő berendezés sokkal pontosabb az eddig használatos eszközöknél talpfák esetén, mégis azzal a hátránnyal jár, hogy az egyes részek között tetemes játék meghagyását teszi szükségessé és a szélességben az egyes lemezek közötti esekély méretbeli különbségek, tévedésekre adnak alkalmat. A 2. és 3. ábrán látható. A rögzítőlemez alkalmazásánál ezen hátrányok nem lépnek föl. Ez a lemez félelliptikus alakban van kiképezve és a szélén lefelé irányuló (R) gyűrűs dudorral van ellátva, amely a sintalpnak támaszkodik. A lemez legkisebb és legnagyobb sugara között 20 mm. különbség van, amely hosszúság eszerint a lemez multiplivitását képezi. A lemez ezen kiképzése folytán lehetővé teszi a nyomtávnak 0—20 mm. közötti bővítését, illetőleg a kitolandó sinszálnak ezen határok között való sugárirányú kihelyezését. Ez az egyszerű berendezés kisebb forgalmú vonalakon, amelyek a rögzítőeszközöket meglazító erős rázkódtatásoknak nincsenek kitéve, igen előnyösen alkalmazható. Nagyforgalmú és nagy tonnateljesít ményű pályákon a 4. és 5. ábrán föltüntetett (Bl) és az 5a. ábrán kisebb léptékben ábrázolt (Cl) rögzítőlemezt alkalmazzuk, amelyeknek az az előnye, hogy a 0, 4, 8, 12, 16 vagy 20 mm. vagy esetleg még kisebb fokozatokban növekvő bővítés bármelyikén 20 mm. hosszú fölületen támaszkodik a sintalpnak. Az 5a. ábrán látható Vignole-sinek számára való lemez 2—2 mm.-nyi változással csak 0—12 mm.-ig. terjedő bővítést enged meg. Az ily módon kiképezett lemez rögzítő hatása mindig merőleges a sintalpra és minthogy a talpcsavar vagy a hüvely kicsavarolása a nyilak irányában történik, a rögzítőlemez és a sintalp között a benső és tartós kapcsolat biztosítva van, sőt még ha a rázkódások folytán a rögzítőcsavar kioldódnék is, ez nem idézheti elő a rögzítőlemez helyzetváltozását. A rögzítőlemez elrendezése olyan, hogy a rögzítőcsavar tengelyétől a sintalpon való támadási pont közepéig terjedő emelőkar hossza a minimumra van redukálva és ilykép a rögzítőcsavar tengelyétől legtávolabb eső két bővítési helyen 8 és 20 mm.-nél sem tesz ki 40 mm.-t. Ilykép a rögzítőeszköz és a sintalp között legkevesebb 20 mm.-nyi hosszban tökéletes kapcsolatot érünk el, azzal a. nagy előnnyel, hogy az összes bővítések előállítására alkalmas eszközök egyetlenegy aránylag kicsiny, igen nagy szilárdságú, folyt acélból készült darabban vannak egyesítve és mindennemű tévedések lehetetlenné vannak téve. Egyúttal a vágányok fektetése is tetemesen egyszerűsbíttetik, amennyiben az ellenőrző közegnek csupán azt a számot kell megtekinteni, amely a sintalp fölötti függélyesben van a rögzítőlapon, hogy a sin helyzetéről pontosan tájékozva legyen, mert az a szám a nyomtávbővítést adja meg milliméterekben. Kétfejű síneknél úgy járhatunk el, hogy a hosszirányban, a kerület két érintője mentén kibővítjük, a rögzítőeszközök fölvételére szolgáló lyukakat (6. és 7. ábra) és a rögzítőeszköz jobb- és baloldalán a pályára merőlegesen egyenlőtlen oldalú, de pontosan egyenlő vastagságú (C) szögvasakat rendezünk el egymásra helyezve növekvő nyomtávbővítés elérése céljából. Ez a nyomtávbővítő eszköz azonban több részű és könnyen eltávolítható. Ezt elkerülendő, úgy is eljárhatunk, hogy a talpban alkalmazott lyuknak a 8. és 9. ábrán föltüntetett poligonális (D) hüvelynek megfelelő alakot adjuk, amelynek a rögzítőeszköz keresztül bocsátására szolgáló furata excentrikus. A hüvely (S) oldalainak száma, valamint azoknak a hüvelytengelytől való távolsága a különböző mérvű nyomtávbővítésnek megfelelő. A hüvellyel egy darabban kiképezett gyűrűs'(T) süveg a talpcsavar vagy a csavaranyának a talp fölső fölületére való leszorítását biztosítja. Ez a berendezés úgy 10 mm., mint pedig 20 mm.-ig terjedő nyomtávbővítésre használható. AJeírt rögzítőlemezek bármely rendszerű