60822. lajstromszámú szabadalom • Elektromágnes

lyek a kapcsolók működését meghatározzák. A kapcsoló továbbá azon sajátsággal bír, hogy ha egyszer záratott, akkor addig zárva, marad, míg működtető mágnestekercse gerjesztetten állapotba kerül. A csatolt rajzokon az 1. ábra egy, a találmány szerinti működési sajátságokkal biró és a találmány értelmében szerkesztett mágneses kapcsolónak részben metszetnézete. A 2. ábra egy másik kiviteli alaknak hasonló föltüntetése. A 3. és 4. ábra vázlatokat mutat, melyek az 1. és 2. ábrában rajzolt kapcsolóknak elektromos motorok egyszerű szabályozórendszereinél való alkalmazását tüntetik föl. Az 5. és 6. ábra oly mágneses kapcsolónak elől- és fölülnézete, részben metszete, mely hasonló a 2. ábra szerinti kapcsolóhoz, azon eltéréssel, hogy nem két, hanem négy függetlenül mozgatható mag vagy horgony alkalmaztatott. Az 1. ábrán föltüntetett kapcsoló egy helytálló mágnesezhető (1) testtel, mozgatható mágnesezhető (2, 3) testekkel, helytálló (4, 5) kapcsolókontaktusokkal, mozgatható (6, 7) kapcsolókontaktusokkal és (8, 9) működtető tekercsekkel van fölszerelve. A helytálló (1) test négyszögletes alakú és egy aránylag nagy keresztmetszetű központos (10) szárral bír, melyen a két (8, 9) tekercs van elrendezve; az (1) test (11,-12) oldalszárai a (10) szár végeit a (8, 9) tekercsek külső oldalán összekötik és a tekercsek között (13, 14) behajlításokkal vannak ellátva úgy, hogy az oldalszárak ezeken a pontokon érintkezésbe kerülnek vagy megközelítik a központos (10) szárt. A mozgatható (2 és 3) tagok hasonlóak és (15, 16) karokból állnak, melyek (17)-nél csuklósan vannak az (1) testen mégerősítve, valamint a (11, 12) oldalszárakhoz körülbelül párhuzamosan vannak elrendezve. Mindegyik (15, 16) kar egy-egy (18) oldaltoldattal van ellátva és ezek a toldatok a (19, 20) üregekbe nyúlnak, melyek a helytálló (1) test (11, 12) oldalszárainak (13, 14) behajlított részei által képeztetnek. A (15, 16) karok továbbá befelé terjedő (21, 22) karokkal vannak ellátva és (23, 24) kont&ktuskarokkal vannak fölszerelve, melyeken a (6, 7) kontaktusok vannak megerősítve. A (18) toldatok és a befelé meghajlított (13, 14) részek közötti légköz szélessége (25) állítócsavarok, által határoltatik, melyek a (15) és (16) karok alsó végén vannak elrendezve. A (8) ós (9) tekercsek oly módon vannak összekötve, hogy együttesen elektromosan egyetlen tekercs gyanánt működnek, vagy pedig eltérő szerkezeti és működési sajátságokkal bírhatnak; így pl. a tekercsek egyetlen sorozatos tekercs részeit képezhetik vagy a (8) tekercs egy nagy ellenállású shunttekercs lehet, mely gyenge árammal tápláltatik, míg a (9) tekercs egy kis ellenállású sorozatos tekercset képez. Az elektromágnesnek és az ezáltal működtetett kapcsolókontaktusoknak működése a következő: Ha föltesszük, hogy a (8) és (9) tekercsek egymástól függetlenül vannak kapcsolva és csupán a (8) tekercs gerjesztetik, akkor a fönt leírt elrendezés következtében a (21) és (22) karok a (10) szár illető végéhez vonzatnak és a (6, 7) kapcsolókontaktusok a helytálló (4, 5) kontaktusokkal érintkezésbe vitetnek. Ha ellenben a (9) tekercs erősen gerjesztetik, mialatt a (8) tekercshez energia tápláltatik, akkor a (25) csavarok és a (15, 16) karok, valamint a központos (10) szár vagy a (15, 16) karok részei és a (18) toldatok által képezett légközökön mágneses folyam halad át, mely oly erős, hogy a (21, 22) karokra kifejtett vonzást legyőzi és a kapcsolókontaktusok érintkezését megakadályozza, míg a (9) tekercsben az áram egy előre meghatározott érték alá csökken. Ha ez az áram az előre meghatározott értéket eléri, akkor a (2, 3) mozgatható tagok egyike a (21, 22) karokra kifef-tett mágneses vonzás által működtetik és a megfelelő kapcsoló záratik. Magától értetődik, hogy az esetben, ha csupán egy pár kapcsolókontaktusra van szükség, akkor a (2, 3) mozgatható tagok közül csak egyet kell elrendezni. Elméletileg a két mozgat-