60799. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék közúti vasúti kocsikhoz

Megjelent 1913. évi augusztus hé 22-én. MAGY. fgg»> KÍR. SZABADALMI jgj

g HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 60799. szám. V/g/l. OSZTÁLYMentőkészülék közúti vasúti kocsikhoz. GYARMATI JÓZSEF KÖZSÉGI JEGYZŐ DARVASON ÉS LAKY IMRE M. KIR. RENDŐRFÖLÜGYÉLŐ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1913 január hó 6-ika. A találmány tárgya közúti vasúti kocsikhoz való mentőkészülék, amely lényegében a kocsi homlokfalán rugalmasan fölfüggesztett és kipárnázott fölfogó teknofcői és ennek fölső széléhez csatlakozó rugalmas fölületből, továbbá a teknő alsó széle alatt, a sinek, illetőleg az úttest fölött néhány centiméternyi magasságban elrendezett rugalmas bevonatú hengerből áll, mely a kocsi haladása közben állandóan forog, még pedig a járókerekek forgásával ellentétes értelemben. A találmány tárgyának egy kiviteli alakját a mellékelt rajz 1. ábrája oldalnézetben, a 2. ábrája pedig homloknézetben tünteti íöl. A kocsi előrészének mindkét (a) oldalfalára a (b) csapokhoz egy-egy (c) tartó van függesztve, amelynek1

függőleges szára a (d) csavar vagy efféle segélyével a kocsiszekrény alsó széléhez van oldhatóan erősítve úgy. hogy a kocsi két oldalán lévő (c) tartók az egész mentőkészülékkel együtt, bármikor könnyen föl- és leszerelhetők. A (c) tartók fölső vízszintes [szárainak végéhez az (e) rugalmas fölület (sodronyháló. ponyva vagy hasonló) kerete van csuklósan erősítve, mely rugalmas fölület alsó keretlécének két végéhez ugyancsak csuklósan csatlakozik a kipárnázott (f) teknőnek két ívalakú (g) oldalkerete, mely másrészt, a (c) tartó függőlegies szárán mereven megerősített (h) kar (i) hasítákában vezetést talál. Az (e) rugaltaas fölületet egyrészt a (j) rúgó állandóan kifelé tolva tartja, másrészt a (k) lemezrúgó által (a (c) tartó oldalán megerősített (1) foghoz szorított (m) fogasrúd az (e) fölületnek mindenkor elfoglalt helyzetét rögzíti. Ha már most a haladó kocsi valamely eléje kerülő személyt elüt, — arra való tekintettel, hogy az illetőnek súlypontja a támadási pontnál jóval magasabban fekszik —- a súlypont körül mintegy elforgatja, vagyis az illető fölső testével a kocsi felé fog dőlni, szóval nekiesik az (e) fölületnek, mely a személy súlya alatt fölső csuklói körül elforog s az 1. ábrán pontozva föltüntetett helyzetet foglalja el. El f or gása közben megváltoztatja a vele csuklósan összekötött (f) teknőnek helyzetét is, mely tehát az 1. ábrán szakadozott vonalakkal rajzolt helyzetbe kerül. Az (e) fölületnek dőlt személyt pedig az (f) teknő