60781. lajstromszámú szabadalom • Karikahajtós varrógép

az orsóra hurkolódjék, a (24) födél hátsó oldalához (29) rúgó van erősítve (12. ábr^) úgy, hogy a eérnafonal a rúgó és a kosár széle között ekkor letekercselődik. Hogy a csévének a kosárból való kiemelését megkönnyítsük a (30) nyílás van elrendezve, amelyen át az újjal benyúlhatunk és a csévének kifelé való mozgását elősegíthetjük. Az öltés hossza a (11) csavarkerék segélyével állítható be. A két nyíllal ellátott (12) lemez (2—3. ábra) a két szélső öltéshosszat mutatja; baloldalon az egész nagy, jobboldalt a legkisebb öltések láthatók. Ha a (11) csavarkereket forgatjuk, akkor az a kettős (n, o) csuklóra hat és ennek előállítása útján az öltés hossza illetve az (l) lemez lökete beállítható. Az (a) alaplemez alsó oldalán (121

) harántbordával és a (13) hosszbordával (11. ábra) van ellátva. A gép hajtására ismeretes módon a (14) zsinórtárcsa szolgál, amely mellett a (15) lendítőkerék ül. Az alsó és fölső fonal feszítésére szolgáló szerkezetek az eddig ismeretes szerkezetekkel azonosak és ezért azok a rajzban nincsenek föltüntetve. A gép működési módja a következő ; Az indítás a (15) lendítőkeréknek a gépkezelő felé való forgatása útján történik. A fonalat élőiről húzzuk be és az varrás közben nem szenved elforgatást úgy, mint más gépeknél. Ezután forgásba jön a (w) tengely és az (x) hajtórúd a (g) tengelyt is forgásba hozza. Az (y) tűnek az (a) lemez alatt való vezetésére a (16) lemez hornya szolgál, amely az öltéslemezen az öl.tésnyilást félköralakban veszi körül. Az {y) tű fölfelé való mozgásánál a fonallal a (16) lemez hornyában súrlódik és ezáltal hurkot képez, amelyet az átjövő fogókar leemel. A hajó fogókarja, mihelyt a tű hurokképzés céljából fölfelé mozog, a fölső hurokba lép. A fogókar tovább forgásánál a két fonalhurok a csévekosár két csonka kúpjára fekszik, minthogy a fogókar körmozgásánál a hurkot magával viszi. A (w) tengely forgása folytán természetesen a fonalvezető, valamint a szövettovavezetőszer- ; kezet is és pedig a kellő időpontban lépnek működésbe. A fogókart egyenletesen mozgató elemek helyett természetesen bármely más egyenlőtlen mozgás létesítésére alkalmas szerkezet használható; ebben az esetben természetesen a (t) excentert is megfelelően kell alakítani. A fonalvezeték mozgatása ismeretes módon görbe pályájú vezeték útján is történhetik. A találmány szerinti gépnél közönséges fonalcsévék is használhatók, ezeknek azonban ekkor megfelelően kell méretezve lenniök. A találmány tárgyát tevő varrógép rendkívüli előnyökkel jár. A sajátságos szerkezet rendkívül tömör szerelést és szokatlanul keskeny oldalterjedelmet biztosít, amely első sorban lehetővé teszi, hogy a kart és alaplemezt a haránt irányú összekötőborda elrendezése folytán egy darabban önthessük. A szorítónak a tűtartó körül való központos elrendezése és ezzel kapcsolatban alkalmazott (7) béléshüvely a szorító kényelmes és biztos illesztését teszi lehetővé, még akkor is, ha a szorítóhüvely és béléshüvely használat folytán ki koptak. A szorítótalpon elrendezett falak és a tűnek a tűtartóban való sajátságos rögzítése a gépkezelő megsérülését teljesen kizárják, bármily gyorsan is dolgozik a gép. A gépkezelő sem az újját be nem csípheti, sem a tű meg nem szúrhatja, nevezetesen a tűtartón alkalmazott csavarrögzítés elesése, amely egyébként minden varrógépnél meg van az üzembiztonságot jelentékenyen fokozza. Hogy a (9) lemez teljesen levehető és ezáltal a kar egész belseje hozzáférhetővé válik, mint lényeges előny már meg volt említve. Ily módon az egész fonalvezető és mozgató szerkezete hozzáférhető. A csévetartónak a hajóban való elrendezése folytán meg van adva annak a lehetősége, hogy rendkívül nagy csévét alkalmazhatunk, amely 800—1000 m. hosszú fonal alkalmazását engedi meg, míg az eddig használatos legnagyobb fonal-hossz kb. 120 m. Ezáltal két előnyt érünk el: és pedig először nagyobb teljesítőképességet önmagában, má-