60776. lajstromszámú szabadalom • Nyakkendő

— 2 -körvonalainak felel meg, azonkívül azonban még külön (a, b, e) szárnyakkal vannak ellátva. Ezen kivágott kéregpapirdarabot alkalmas módon bevonjuk a szerint, amilyen a készítendő nyakkendő. Használható esetleg már előre befestett, lakkal bevont, impregnált vagy másefféle módon előzetesen kezelt kéregpapír is. Ezen kivágott kéreg- ; papírdarabra előnyösen megfelelő alakú, kissé nagyobb, vászonból, selyemből vagy ehhez hasonlóból kivágott (e) darabot ragasztunk, melyet a széleknek a kéregpapír- j darab hátsó oldalára való áthajlításával | azzal szilárdan összekötünk. Ezután a hátsó | oldalra esetleg még egy másik kivágott (f) darabot helyezünk, mely valamivel kisebb, mint a (d) kéregpapirdarab és mely shirtingből vagy másefféléből áll. Utóbbi az (e) kivágott szövetdarab áthajlított széleit elfödi. Ugyanily módon történik, a nyakkendőszalag készítése is. Amint a 6. ábrából lát- | ható, az (e') szövetsáv körülfogja a papírból, kéregpapirból, vagy másefféléből készült (d') sávot. A szövetsáv áthajlitott széleire a shirtingből vagy másefféből álló (f) sávot ragasztjuk. A (d') papirsávot itt esetleg el is hagyhatjuk. Miután az előállítandó nyakkendőhöz a kivágott kéregpapirdarabot az ismertetett módon előkészítettük, a sajtolóra kerül a sor, mimellett fontos az, hogy a kéregpapirdarab ekként már elő van állítva, mert kéregpapirtáblából nem kaphatunk mély plasztikus alakokat. Ha azonban előzőleg elkészített darab áll rendelkezésünkre, akkor a kéregpapiranyag minden irányban könynyen utánenged és minden különös nehézség és a használt papir vagy kéregpapiranyag túlságos igénybevétele nélkül kapjuk az 1. és 2. ábrában föltüntett csomót. Ezután az (a, b, c) szárnyakat áthajtjuk, amint azt a 3. ábra mutatja úgy, hogy a tulajdonbépeni csomót üreges test alkotja. A szárnyakat tetszőleges módon kötjük össze egymással. Az összeköttetésre előnyösen a szokásos <g) inggomb-ütköző szolgálhat. E célból a gombütköző, mely rendszerint bádogból készül, csúcsokkal lehet ellátva úgy, j hogy azt a csúcsok segélyével a három ! szárnyon keresztül ütjük, mimellett az át-, hatoló csúcsok egyidejűleg meghajlanak és az (a, b, c) szárnyakban szögecsek módjára megmaradnak. A nyakkendőszalag egyik végét még a (h) fémszorító veszi körül, mimellett a megerősítést az (i) szögecsekkel biztosíthatjuk, míg a szalag másik végét a szokásos csattal látjuk el. A csat betolásának megkönynyítése céljából a kapocs (k) végeit visszahajlítjuk. (6. ábra.) SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Nyakkendő sajtolható anyagból jellemezve azáltal, hogy a csomót ijreges test vagyis oly sajtolt készítmény alkotja, mely hátsó oldalán is zárt úgy, hogy a csomó alakváltozás ellen biztosítva van. 2. Nyakkendő, mely üreges test gyanánt van kisajtolva és ^melynek szélei hátra vannak hajtva és a szövettel össze vannak ragasztva. 3. Nyakkendő, melynél a hátsó oldalon oly födőlap van az áthajlított szélekre, esetleg az egész nyakkendőre ragasztva, melyek körvonalai valamivel kisebbek, mint a nyakkendő körvonalai. 4. Nyakkendő, melynél a kötőszalag áthajlított szélekkel bíró szövetsávból áll és ezen szélekre födősáv van ragasztva. 5. Nyakkendő, melynél a kötőszalag szö• vetsávja papírból, kéregpapirból vagy másefféléből készült tölteléksávot vesz körül. 6. Nyakkendő, melyeknél a kötőszalag egyik vége fémkapoccsal van körülvéve és egyúttal merevítve. 7. Nyakkendő, melynél a fémkapocs a sarkok áthajlítása által van megerősítve és csúcsos alakra hozva, míg a megerősítés még szögecsekkel biztosítható. ' 8. Eljárás nyakkendő előállítására, jellemezve azáltal, hogy első sorban a nyakkendő körvonalait akként vágjuk ki, hogy a csomó körül az (a, b, c) szárnyak vagy ellenrész marad, azután a csomó sajtolását foganatosítjuk és végül a (b) szárnyakat akként fektetjük a csomó hátsó oldalára, hogy azok az