60731. lajstromszámú szabadalom • Javítások elgőzösítő szeszlángzókon
— 2 tapasztaltuk, hogy a szesz egyrésze fölfröccsen, ami a kezelőre nézve kellemetlep. Ennek elkerülésére a (p) csövecskére egy • az utóbbin lazán eltolható (r) tányért helyezünk, mely a (j) nyílásokon földobott szeszcsöppeket oldalt a (v) fenékre vezeti. A (k) szelepet vezető (o) tövis a jelen találmány értelmében nincsen az (a) tartány fenekéhez erősítve, hanem azon (o') fejével szabadon nyugszik úgy, hogy ha a készülék fölborul, akkor az (o) tövis a (p) csövecskébe esik és (o') fejével a (p) csövecske alsó nyílását elzárja, miáltal a szesz ezen a helyen sem folyhat ki. A (k) szelepet fölszorító (d) rúgó a találmány értelmében kúpalakú, miáltal a szelep leszorításánál a rúgó egy síkba szorítható össze és így lehetővé van téve a (k) szelepet csaknem az (a) tartány fenekéig leszorítani és így a tartányban lévő szeszt •csaknem teljesen elfogyasztani. A (t) terelőlemez a fölborulásnál az (i) bélből leszivárgó szesznek a (g) lángzónyílásoktól való elterelésére a szeszt a törzs- és első pótszabadalomnál egy (u)-val jelzett gyűrűtérbe vezette. Ezen elrendezés helyett a (t) terelőlemez a jelen találmány értelmében a szesz összegyűjtésére való (u) teret abél körül képezi, ezen tér megtelése után a még esetleg lefolyó szesz egy a (t) lemezen magán kiképezett (ul) térbe gyűlhet össze és amennyiben ez is megtelnék, még egy harmadik (u2) tér van kiképezve úgy, hogy a bélből leszivárgó szesz semmi körülmények között sem juthat a (g) lángnyílásokhoz. A fölborulásnál a tartányban lévő szesz fölfogására való (s) teret képező (1) fal az (s) teret a lángzónyílásoktól légmentesen elzárja, ha a tartányban annyi szesz van, hogy az (1) fal a szesz fölszíne alá nyúlik (1. ábra). Hogy az (s) térben képződő szeszgőzök ily körülmények között is akadálytalanul a lángzónyílásokhoz juthassanak, az {1) falban visszacsapó szelepek vannak elrendezve, melyek a készülék rendes helyzetében a gőzöket átbocsátják, a készülék fölborulásánál azonban önműködően elzáródnak és így a szesz kifolyását meggátolják. A rajzon példaképen föltüntetett kivitelnél ezen visszacsapószelepet (w) golyószelep képezi, mely az (11 falra erősitet (x) csövecskében van, elhelyezve. Az (x) csövecskében a golyó fölött (y) nyílások vannak kiképezve, melyeken át a szeszgőzök átmehetnek. Ha a készülék fölborul, akkor a (w) golyó az (x) csövecskének az (y) nyílások fölötti (z) szűkítésére esik és így a nyílást légmentesen elzárja.A 3. ábrán egy a láng eloltására való födő vau föltüntetve, mely ismert módon a láng fölé borítva, azt eloltja. A találmány értelmében ezen födő szabályozható (1) nyílásokkal bír úgy, hogy ezen nyílások beállítása által a lángot eloltás helyett csak fojthatjuk, ha pl. kisebb lángot akarunk előállítani. Az (1) nyílások szabályozására egy (2) forgótolattyú szolgál, mely a (3) fogantyú segélyével elforgatható és ezáltal az (1) nyílások nagyobb vagy kisebb része födhető le, illetve a nyílások teljesen el is zárhatók, amidőn a láng teljesen eloltatik. A készülék fölborulásánál a lángot önműködően eloltó (4) födő, mely ismert módon rúgó által a lángzóra csappantatik, ha a készülék fölborul, eddig azon hátránnyal bírt, hogy a lángot nem oltotta el pillanatnyilag, hanem a szeszpárák a hideg födőre csapódva, azon rövid ideig tovább égtek. Ezen hátrány elkerülésére, hosszas kísérletezés után, azon tapasztalatra jutottunk, hogy ha a (4) födő (5) peremét, befelé hajlítjuk, akkor ezen perem a lángzó körül kiképezett (6) vályúba való lecsapódásánál a szeszgőzöket a lángzótér belsejébe szorítja és így a láng egy pillanat alatt elalszik. SZABADALMI IGÉNYEK 1. Javítás az 57742. számú szabadalomban leírt elgőzösítő lángzón, jellemezve azáltal, hogy a (t) terelőlemez a szesztartány falához akként van erősítve, hogy a szívóbél a lángzónyílásokig, ill. egy kevéssé azok fölé vezethető. 2. Az 1. igénypontban jellemzett lángzó kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a terelőlemezen egy gyűrűalakú (ul) tér van kiképezve.
