60682. lajstromszámú szabadalom • Billenő daru

tett billenődarú egy kiviteli alakjának hosszmetszetét tünteti föl; a 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala mentén vett metszet, és a 3. ábra egy részlet nagyobb léptékbem A darú (a) emelőkarjának (b) poníja a (c) esatlórúd segélyével van a darú függélyes (e) állványzatának léjéhez erősítve. Mint említve volt, a (b) pont gyakorlatilag a kirakókar hosszának alsó végétől számított egy negyedén fekszik és a esatlórúd vagy összekötőtag hossza egyenlő az említett pontnak a kirakókar alsó végétől mért távolságával. Az (a) kirakókar fölső végére az (f) görgő és alsó végére egy hasonló (g) görgő van szerelve. A (h) emelőkötél az említett (f) és (g) görgőkön halad át és az (e) állványzat alsó részében az (i) hidraulikus kölyű esigasorát veszi körül, melynek segítségével a kötél föl- vagy lecsavarható a tehernek ismert módon való emelésére vagy sülyesztésére. A föltüntetett szerkezetnél az (a) kirakókar alsó vége jelentékeny szélességgel bír <2. ábra) és a (j, j) görgőkkel van ellátva, melyek az (e) darúállványzat alsó részében lévő (k, k) vezetőcsatornákban futnak; ezek a vezetőcsatornák úgy vannak kiképezve, hogy a kirakókar alsó része a forgatási művelet tartama alatt nem tud elmozdulni. A darú kirakókarjának billentése az (1) hidraulikus kölyű és az (!') csigasor útján létesítették, mely utóbbi a kirakókar alsó végével áll összeköttetésben. Mint említettük, a (c) esatlórúd hossza egyenlő a (b) pont és a kirakókar alsó vége közötti távolsággal és az (a) kirakókar súlypontja körülbelül a rúd hosszának közepén fekszik. A darú a következőképen működik: Tegyük fői, hogy az (a) kirakókar alsó vége az (e) állványzat (k) gördülőpályáján lefelé mozog és a kirakókar pl. az 1. ábrán szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe jut. Az a kötélhossz, mely az (e) darúállványzat alsó részén elrendezett fölvonószerkezettől a (g) görgőn át az. (a) kirakókar hosszában és az (fj görgőn keresztül a teherhez vezet, állandó marad és a kirakókarnak maximális és minimális kilendítése közötti tetszőleges helyzetében a (h) emelőkötélre függesztett teher pontosan vízszintes vonalban fog elmozdulni akkor, amikoí a kirakókar kibillen úgy, hogy a mozgatáshoz munka nem szükséges, sem pedig a darú egyensúlyában változás nem áll be. \ A kirakókar billenésékor az alsó rész függélyes irányban egy bizonyos darabbal sülyed, míg a kirakókar feje a függélyes irányban ugyanazzal a hosszal emelkedik, ami azt eredményezi^ hogy a kirakókar középpontja nem emelkedik és nem esik, hanem vízszintes vonalban mozdul el és hogy ha a kirakókar úgy van szerkesztve, hogy súlypontja összeesik a hosszközépponttal, mint az előzőleg már megállapíttatott, úgy a kirakókar minden helyzetbe billenthető, akár van teher az emelőkaron, akár nem. Az előzőkben meghatároztuk a billenőkar és az azt tartó esatlórúd vagy csatlórudak viszonylagos méreteit, ami úgy értendő, hogy a gyakorlatban ezen méretektől bizonyos eltérés lehetséges aszerint, hogy a kötelet rátekercseljük-e az (f) és-(g) görgőkre, vagy nem. Világos tehát, hogy a teher mozgatásakor a kivánt hatás a különböző darú alkatrészek arányainak, helyzeteinek és hajlásainak megfelelő módosítása által elérhető. Világos továbbá az is, hogy az itt szemléltetett és leírt módon kívül a kötélemelés és a billentés másféleképen is eszközölhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Billenődarú. azáltal jellemezve, hogy a kirakókar súlypontja és a kirakókarra függesztett teher a billenés tartama alatt közel ugyanazon vízszintes vonalban mozdul el. 2. Az 1. igényben védett billenődarú foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kirakókar a darú állványzatával esatlórúd útján van összekötve és ez a esatlórúd a kirakókarhoz megközelítőleg a karnak alsó végétől számított egy negyedénél van forgathatóan erősítve. 3. Az 1. igényben védett billenődarú foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy