60658. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék beszélőgépek számára

— 3 -«kkor azonban a (45) kar a (39) emeltyű {44) hasítékának végéhez ér és az (50) vájatban fekszik úgy, hogy az az (51) rúgó hatása ellenében rögzítve van. Ugyanekkor a (41) fogantyú vége a (39) emeltyű (43) bütyökkorongja fölött elmozog és a (39) emeltyűt a (40) rúgó behatása alatt megemeli, minek folytán az a (21) rúd végének alsó (34) oldalához támaszkodik. Most a (2) korong a hajtóerő behatása -alatt forogni kezd, amikor is a hangreprodukáló tűt a hanglemez hangvonalának kiinduló pontjába helyezzük. A (2) korongnak forgása közben a hangkar fokozatosan vitetik át a hanglemezen az ezen kiképezett spirális horognak hatása alatt, amikor is a {30) pecek, mely a (29) görbületi «horonyba hatol, a (27) szegmenst, ennek (28) csapja körül elforgatja. A forgókorongnak (1) orsója azonban az (l1

) korong közvetítése folytán a (6) korongot tengelye körül szintén forgásba hozza, amikor is a (6) koronggal együtt a (10) bütyökkorong és a (11) nyúlvány is elforognak. Miután a (11) nyúlvány a (17) emeltyű (19) kilincse fölött elhaladt, a (10) bütyökkorong a (14) emeltyű (15) nyúlványával kapcsolódik és ezen utóbbi emeltyűt csuklója körül kibillenti. A (27) szegmens kerületi fölülete és a (14) emeltyű között a rúgó hehatása alatt álló (23) bütyökkorong közvetítése folytán rugalmas kapcsolat létesíttetik. Ha a (27) szegmens # hangkar behatása alatt a nyíl irányában elmozog, a (14) kar előbbi helyzetébe tér vissza, mihelyt a (10) bütyökkorong a (15) nyúlványt elhagyta úgy. hogy a (19) fog ismét a (11) nyúlvány pályájába jut. Ezen műveletek mindaddig ismétlődnek^ míg a hangvonal a tűt a hanglemez középpontjáig nem hozta. Amikor a tű a hangvonal végére ért, az többé nem fog befelé mozgattatni, amikor is a (27) szegmens megszűnik a (14) karra behatni. A (6) súrlódó korongnak legközelebbi elforgatásakor már most a (10) bütyökkorong a (14) kart elforgatja, mely a (17) emeltyűnek (19) fogát a (11) nyúlvány pályájába hozza, melyben az most megmarad úgy, hogy ezen nyúlvány a (19) foghoz ütődik és a (17) emeltyűt (18) csapja körül elforgatja. Ily módon á (21) rúdra a (35) rúgó hatása ellenében nyomás fejtetik ki és ezen rúdnak meghajlított vége a (39) emeltyűt lefelé szorítja, amikor is a (45) emeltyű az (50) vájatból kijön úgy, hogy az (51) rúgó működésbe jön és az (54) ru- • dat és a (47) kart kiegyenesíti, minek folyfán az (53) féktuskó a forgókoronghoz szoríttatik. Eközben a (35) rúgó a (21) rúdra gyakorolt ellenkező irányú nyomás folytán a (14) kart előbbi helyzetébe téríti vissza, melynél a (19) fog a (11) nyúlvány pályájából kitér. Á féket szükség esetén kézzel is működtethetjük, még pedig azáltal, hogy a (41) fogantyút a nyíl irányában elforgatjuk úgy, hogy ez a (43) biityökkorong fölött elvezetve a (39) emeltyűt leszorítja és a (45) kart szabadon bocsátja; ekkor az (51) rúgó a féket működésbe hozza, amint az föntebb már kifejtetett. A (6) súrlódókorong kerülete sokkal nagyobb, mint a vele súrlódó (l1

) gyűrű vagy a forgókorong orsójának kerülete, minek következtében a (14) kar a forgókorong több fordulata alkalmával csupán csak egyszer fog működtetni. Megakasztószerkezetet akkor is alkalmazhatunk oly célból, hogy a (21) rúd mozgatása alkalmával megakadályoztassák abban, hogy a féket működtesse mindaddig, mig rendes reprodukálás kezdetét nem vette. Magától értetődik, hogy a föntebb ismertetett fékszerkezet helyett bármily más alkalmas féket használhatunk, és hogy az annak működtetésére szolgáló szerkezetnek a mozgó hangkar segélyével való megakasztására más szerkezetet is alkalmazhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő fék beszélőgépek számára, jellemezve egy, a féket állandóan működésben tartani törekvő hajtószerkezet és egy a hajtószerkezet ezen hatását ellensúlyozó hangkar által, mely a fék működtetését mindaddig megakadályozza, míg maga nyugalomba nem jön. 2. Az 1. alatt igényelt féknek egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, a forgó-