60572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sineknek vagy sínsaruknak vasbetontalpakon való megerősítésére

8. ábra a minta egy részletének nézete, a 9. ábra a talp keresztmetszete a sin egy megerősítési módjának föltiintetésével, a 10. ábra pedig az átfúrt facsap vagy dugóhosszmetszete. • A vasbetontalpnak azon helyein, amelyek a talpra helyezendő sinsaruk furataival fognak összeesni vagy pedig azokon a helyeken, amelyeken a sineket szögek vagy effélék segélyével rögzíteni akarjuk, (m) acélspirálisok vannak elrendezve. Az így összeállított vasváz aztán fölső oldalával lefelé egy mintába helyeztetik. A minta fenekéből függélyes magok állnak ki, amelyek a szintén függélyes helyzetű (m) spirálisokon haladnak át és azoknak bel9Ő terét kitöltik úgy, hogy a spirálisokba nem juthat beton. A mintába most képlékeny betont gyömöszölünk, míg csak a minta meg nem telik és a vasváz teljesen be nem ágyazódik a, betonba. A beton megszilárdítását célszerű a 40543 számú szabadalommal védett eljárás és berendezés segélyével foganatosítani. Megszilárdulás után a talpat a mintából •kifordítjuk és keményedni hagyjuk. A függélyes magok, amelyek midőn az (m) spirálisokban feküsznek, ezeknek végein túlérnek, a sinszögek fölvételéi-e oly üregek előállítását teszik lehetővé, amelyek a talpnak sinágyul szolgáló részén egészen áthaladnak. Ezen üregek falai a beléjük ágya.zott (m) fémspirálisok folytán rendkívül erősek lesznek. A sinsaruk, vagy közvetlenül a sinek megerősítésére használt szögek, csavarok •vagy kampók rögzítése céljából a 9. ábra szerint a talp (2) üregébe fából vagy más hasonló anyagból készült (n) csapok vagy -dugók illesztetnék, amelyeknek (6) furataiba a föntebbiekben leírt módon a (3) szögek «tb. vezettetnek vagy csavaroltatnak. Az átfúrt (n) facsapok vagy dugók a 9. -és 10. ábra szerint alsó, vagyis beverendő •(1) végükön meg vannak vékonyítva és keresztmetszetben a már leírt módon van-nak méretezve úgy, hogy a talp (2) üregeibe való beverésük és a (3) szögeknek, csavaroknak vagy kampóknak a (6) csapfuratokba való szorítása alkalmával az (n) csapok oldalirányban kívülről befelé és belülről kifelé összenyomatnak és ennek folytán gyakorlatilag teljesen megakadályozzák, bogy a (3) rögzítőszögek valaha meglazuljanak, még ha meleg időben a csapok összehúzódnának is. Az (m) fémspirálisok ellenálló képessége oly nagy, hogy ezek a betontalpat a rögzítőelemek beverése alkalmával a megrepedéstől megvédik. Amellett a talpat nem kell oldalt húzni egy sarú vagy sin kicserélése alkalmával, mivel a csapok a talp üregeiből egyszerűen kitolhatok. További nagy előnye az, hogy a betontalpat megerősítés alkalmával csak igen csekély mértékben kell elmozdítani. Ha a sinsaruk vagy a 14. ábra szerinti (4) alátétlemezek (ahol ilyenek vannak alkalmazva) kúpos furattal bírnak, akkor az (n) csapok (5) fölső végei megfelelő alakban képezendők ki (9. és 10. ábra). Magától -értetődik, hogy oly helyeken, ahol több sin fut össze, a talpak sinágyai megfelelően szélesebbre veendők. A 3—8. ábrák a talpak számára egy előnyös öntőmintát mutatnak, amely szétválasztható (p) és (s) hosszrészekből áll. Ez utóbbiak belül az előállítandó talp alakjával bírnak és hornyosan illeszkednek egymáshoz, amellett pedig (t) csavarszögek (7. és 8. ábra) és egy vagy több (x) kapcsolórúd (6. ábra) segélyével vannak egymáshoz foglalva. A minta feneke azokon a helyeken; amelyek a talp sinágyainak felelnek meg, le van sülyesztve és hosszirányban (u) bemélyítésekkel bír, amelyekbe (v) hamis fenekek helyeztetnek. Ez utóbbiakhoz a függélyes (w) magok, vannak célszerűen kicserélhető módon erősítve úgy, hogy ugyanazon mintával különböző tipusú, vagyis a sinszögek számára különbözően elrendezett üregekkel biró talpak állíthatók elő. « SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás síneknek vagy ainsaruknak vasbetontalpakon való megerősítésére, jellemezve azáltal, hogy a talpnak fémbélés-