60566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meg nem nyúló hajtószíjaknak előállítására

vei, hogy a szíjnak minden harántmetszetében a fonálréteg teljesen homogén és a. fonálfeszültség teljesen egyenletes legyen. Ezt a réteget enyvvel vagy valamely celluloseszármazékkal itatjuk és a könnyű szövetnek két szélét a rétegre visszahajlítjuk, amikor is az a réteghez hozzáragad és ennek harántirányban- a kellő szilárdságot kölcsönző hüvellyé lesz (2. ábra). Az ekként elkészített belső réteget a két hengeren anélkül, hogy a réteg meg volna feszítve, megszárítjuk. A belső réteg teljesen folytonos, ami már az előállításának módjából is következik. A védőszövetnek előállítása céljából ezt a belső réteget az (e, f, g, h) hengereken helyezzük el (3. ábra), melyek azt egy kötőgépnek két asztala között vagy egy paszoraánykészítőgépnek középrészén át elvezetik. Az alkalmazott gépet akként kell szerkeszteni, hogy a végnélküli belső réteget munkaközben elfoglalandó helyzetébe be lehessen állítani. A gépnek megindítása •után a végnélküli belső réteg folytonos mozgásnak indul, mely addig tart, míg a védőszövet el nem készült. A védőszövetnek két végét kézimunkával oly gondosan egyesítjük egymással, hogy az egyesítésnek helyén a szövetnek folytonossága meg nem szakad. A védőszövetnek két rétegét, az egésznek összefogása céljából, néhány, az (i) pontokon átmenő egyenesekbe eső öltés segélyével, egyesítjük egymással (4. ábra) és azután a belső rétegre ráragasztjuk azokat; végül az egészet enyvvel vagy eelluloseszármazékkal vonjuk be. Ha a szíj megszáradt, ezt beszáradó lenolajban áztatjuk, melyhez parafaliszt vagy más, a súrlódást nagyobbító anyag van keverve. Hosszú, szalagalakú szíjaknak előállításánál, eltekintve attól, hogy hosszú, végnélküli szíjakat vágunk szét, akként járunk el, hogy a fonál rétegnek tartóját képező (a) szövetet (5. ábra), a szíj szélességének kétszeresével közel egyenlő szélességű szalag alakjában, a (j) dobra tekercseljük föl, a szalagnak hossza teljesen tetszőleges. 1 Ez a szalag a dobról való lefutása után, i az (1) borda alatt halad el, melynek fogai között annyi (d) fonál van átvezetve, ahány ily fonalat akarunk a szíjnak szélességén egymás mellett elhelyezni. Ezután a szövet, a (d) fonalakkal együtt, az (m) edényben lévő enyv- vagy celluloseoldaton huzatik át és a szalagnak két széle, a berendezésnek (n) pontján, kézimunkával vagy önműködően, a fonalrétegre hajlíttatik le. Miután az ekként létesített belső réteg az (o) szárítón is áthaladt, az az első foganatosítáai mód szerint előállított belső réteggel mindenben megegyezővé válik és egy, esetleg több száz méter hosszúságú szalaggá lesz, mely a (p) dobra tekercselhető föl. Az ezen belső rétegből készített szíjakból hajtószíjakat akként állítunk elő, hogy a kívánt hosszúságú daraboknak végeit, valamely tetszőleges szorítószerkezet segélyével, egymásra szorítjuk, vagy hogy azokat egymáshoz ragasztjuk. Az ekként előállított belső réteget valamely, közvetlenül a belső rétegen előállított védőszövettel vonjuk be a (q) kötő- vagy paszománykészítőgép segélyével (6. ábra). Ezen védőszövetnek két rétegét az (r) varrógép segélyével összevarrjuk úgy, hogy az a belső réteggel egyesíttetik, mire azokat a szíjnak az enyvvel vagy celluloseszármazékkal telt (s) edényen való átvezetésnél a belső réteghez hozzáragasztjuk. A szíjat a (t) szárítóban megszárítjuk és azután az (u) tartályon vezetjük át, mely parafaliszttel kevert, száradó lenmagolajjal vagy más, vízhatlanná tevő és a tapadást nagyobbító anyaggal van töltve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás meg nem nyúló hajtószíjaknak előállítására, jellemezve azáltal, hogy egy vékony szövetszalagon, egymással párhuzamosan, egyetlen rétegben, növényi vagy állati rostokból készült fonalakat rendezünk ei, ezeket összeragasztjuk, a szövetszalagnak széleit a fonálrétegre visszahajlítjuk és a ragasztóanyagot, a fonalaknak egyenletes megfeszítése mellett, megszárítjuk, az így előállított