60501. lajstromszámú szabadalom • Önműködően a járművek terhelésével arányosan ható fék

— 4 (Z) rúd és az (A) szögemelő által van öszszekötve, mely utóbbinak működése szabályozza a fék erőhatását. Az ezen (A) szögemelő mozgását korlátozó berendezés a (H) emelővel csuklósan összekötött (I) ékvégü rúd alkalmazásán alapszik. Ezen (I) rúd két ütköző közé van helyezve, melyek közül az (L) járműre van erősítve, míg a másik, (K) a (Q) szögemelő vei van összekötve. Az (I) ékvégű rúd valamivel keskenyebb, mint az (L) és (K) ütközők közti távolság, úgy hogy ezen (I) rúd és az (L) és (K) ütközők között bizonyos játék van. A rendszer működési módja a következő: A fékezés megindításakor, amidőn még az (X) féksaruk nem érintkeznek az (0) kerékkel, a (H) szögemelő által mozgatott, (I) rúd a (K) és (L) ütközők közé mindig kisebb vastagsággal lép. Minthogy az ók szöge olymódon van meghatározva, hogy a vastagság csökkenése pontosan kiegyenlítse az (L) és (K) ütközők között kezdetben volt játék változatlanul marad, amennyiben az ék megfelelő értelemben mozog el, vagyis amennyiben a ' (H) emelő az ezt az (A) szögemelővel öszkötő (Z) rúd jobboldali csuklója körül forog; attól a pillanattól kezdve azonban, hogy az (X) féksarok az (0) kerekekkel érintkeznek és a fékezésnek és az (A) szögemelő mozgásának egész tartama alatt, a (H) emelő nem a (Z) rúddal, való összekötési pontja körül, hanem a ^V) rúddal való összekötési pontja körül forog el. Ennélfogva az (I) ék mozgási iránya megváltozik és ezen pillanattól kezdve a (K, L) ütközők az (I) ékhoz közelednek. Amint az ék és az ütközők egymással érintkeznek, az egész mozgás megszűnik; az erőhatás megsemmisítődik, amennyiben a szabályozó éket az ütközők közé szorítja; ami magát a féket illeti, ez a fölfüggesztő rúgók reakciója folytán a megfelelő erővel meghúzva marad, mely erő az (A) szögemelőre a (B) hevederek által fejtetik ki. A 6. ábra szerinti elrendezés különben igen egyszerű módon lehetővé teszi a saruk és a kerekek közti játéknak önműködő szabályozását a kopások kiegyenlítése czéljából, elegendő az (I) éknek a (H) emelővel való csuklós összeköttetését a 7. ábrán föltüntetett módon, kulisszaszerüen kiképezni és az (I) éket záró fogakkal ellátni, melyekbe a jármű alvázára erősített (C) zárókilincs kapaszkodik. A (H) emelő által a fékezés pillanatában a kivánt pontba vezetett (I) éket a (C) kilincs tartja meg a megeresztéskor ezen pontban. A (H) emelő viaszatérése biztosítva van az (N) kulissza által, melynek hossza szabályozza és korlátozza a fék megeresztését. Ezen föltételek mellett világos, hogy midőn az (I) ék és rúdja, a féksaruk vagy a kerékabroncsok kopásai következtében visszalöketnék oly módon, hogy a (C) kilincs egyik fogból a következőbe kapcsolódik, a megeresztést szabályozó (N) kulissza előrefelé mozog és ennek következtében a (H) emelőt azon helyzet előtti helyzetben tartja fogva, melyet ezen (H) emelő az előző megeresztések idején elfoglalt, olymódon, hogy a féksaruk maguk sokkal közelebb lesznek a kerekekhez, mint az előbbi fékezés pillana' tában. Ettől kezdve új fékezési sorozatot lehet kezdeni, anélkül, hogy a fékrúdazatot be kellene állítani a féksaruk, vagy a kerékabroncsok kopásának kiegyenlítése céljából. Ezen szabályozás számos módosítása lehetséges, nevezetesen az éket egy megfelelően profilált fog, vagy egy nagy menetmagassága csavar által helyettesíteni; a működés ugyanaz marad, minthogy ezen szervek nem mások, mint föltekercseit ékek. Az ékkel ellátott leírt szabályozóberendezés, főleg kézi fékekhez alkalmazható, világos, hogy semmi akadálya sem volna annak, hogy azt légnyomásos fékeken is alkalmazzuk, együttesen az 5. és 6. ábráknak megfelelő berendezésekkel, melyek különösen légnyomásos fékekhez alkalmasak. A fentiekben elmondottak világosan mutatják, hogy a fékeket a fölfüggesztőrugók reakciójának alávetvén, a fenti elv szerint önműködően lehet a terheléssel arányos fékezéseket kapni és ily módon a fékeket a hatásos erőkifejtés maximumának föltételeire hozni.