60389. lajstromszámú szabadalom • Ellensúlyozó szerkezet rugalmas váltókhoz

Megjelent 1913. évi julius hó 23-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 60389. szám. V/a/l. OSZTÁLY. Ellensúlyozó szerkezet rugalmas váltókhoz. PREN0SZ1L GÉZA MÁV. FÖLÜGYELŐ BUDAPESTEN ÉS EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG ÚJPESTEN. A bejelentés napja 1912 március hó 12-ike. A váltó csúcssinek forgási csuklóinak kiképzésével járó nehézségek az úgynevezett rugalmas váltók alkalmazásához vezettek, melyeknél ily csuklók egyáltalában nincsenek alkalmazva és ehelyett tisztán a hosszú csűcssin rugalmassága teszi lehetővé a váltó elállításait. Ez a megoldás azonban másfelől azzal a hátránnyal bír, hogy a csúcssinek a végállásaikból a rugalmassági erő következtében a tősintől eltávolodni iparkodnak és így egyrészt, különösen központi állítás esetén, az állítást megnehezítik, CLZCLZ CTZ állításhoz jóval nagyobb erőt igényelnek, másrészt abban az esetben, melyben a váltó és az állítószerkezetek. közötti összeköttetés valamely körülmény, pl. a váltó fölhasítása folytán megszűnik, a tősinekből a rugalmasság következtében eltávolodnak és így kisiklást okozhatnak. Ezer. hátrányokat a találmány tárgyánál azáltal küszöböljük ki, hogy iá váltó állítószerkezetével egyidejűleg oly (rúgóvagy súlyhatás alatt álló) rudazat működik, mely a csúcssinek végállása felé a váltó rugalmasságánál nagyobb ellenhatást fejt ki. A mellékelt rajz 1. és 2. ábrában a találmány tárgyának két foganatosítási alakja van fölülnézetben föltüntetve. Az (1) váltóállító dob ismert módon a váltó (2) tolórúdjára hat, mely a rugalmas (7) csúcssinekkel csuklósan van összekötve., Ezen (2) tolórúd az 1. ábrában látható foganatosítási alaknál, az (5, 5a) rudakkal van csuklósan összekötve, melyek a (6), ilL (6a) rugók hatása alatt állanak. Ezen rugók a (3), illetve (3a) rúgóházakban vannak elhelyezve, melyek az (1) váltóállító dobbal a (4), illetve (4a) forgáspont körül kibillenthetően vannak összekötve. A föltüntetett állásnál a rugalmas csúcssinek a (2) tolórudat a (II) nyíl irányában elhúzni iparkodnak, ezt a törekvést azonban az ismertetett szerkezet ellensúlyozza, azaz a (2) tolórúd az (I) nyíl irányában húzza. Evégből a (6, 6a) rugók feszereje akként van megszabva, hogy az a váltó rugalmassági erejét meghaladja és így a csúcssinnak a tősinre való fölfekvése minden körülmények között (tehát a váltó, fölhasításakor is) biztosítva van. Az átváltás alkalmával (szakadozott vo-