60328. lajstromszámú szabadalom • Sineknek talpfákon való rögzítésére és más célokra szolgáló, oldalhasítékokkal ellátott csavaranyahüvely

külső átmérője és menetmélysége föntről lefelé, a henger aljáig, fokozatosan növekedik. A henger magasságának fele részén* alsó végétől kundulólag, bizonyos szélességű, előnyösen négy (c) hosszhasíték van az (a) hüvelybe vágva, miáltal négy (d) szár jön létre; a (c) hasítékok számának csökkentése vagy növelése által természetesen ! kevesebb vagy több szárat is létesíthetünk. A belső (e) csavarmenet az (a) csavaranyahüvely zárt részén, azaz felülről a (c) hasítékok kezdetéig szigorúan hengeres, innen kezdve azonban a csavarmenetek belső átmérője kúposán növekedik, belvilága pedig innen kezdve, állandó menetmagasság mellett, fokozatosan csökken, minek megfelelően a menetmélység fokozatosan növekedik. Az (a) hüvely becsavarása céljából (f) nyúlvánnyal van ellátva, mellyel az (a) hüvelyt alkalmas kulcs vagy fogó által becsavarása céljából elforgathatjuk. Az (a) hüvely fölső részén a (g) váll van kiképezve, melyre a sincsavar feje támaszkodik. Az (a) csavaranyahüvelyt, mely gyártása után az 1. és 2. ábrán föltüntetett hengeres alakot mutatja, a behelyezés előtt, átalakításnak vetjük alá, mely a (d) szárak szabad végeinek egymáshoz való közelítésében áll. A hüvely maga így kúpos lesz, amint az a 3. ábrából látható, a külső csavarmenet élei azonban a száraknak egymáshoz való közelítése után (x) hengerfölületet képeznek; ennek előnye az, hogy amint a sincsavar behatolásánál a (d) szárak egymástól eltávolodnak, amint az a 4. és 4a. ábrán föl van tüntetve, a csavaranyahüvely alsó menetrészei a fába behatolnak és abban rögzítődnek. Ha tehát egy közönséges módon behelye-*zett (h) sincsavarnak (4. és 5. ábra) bizonyos idő múlva, az őt környező fának kihasználtsága és korhadása miatt, a talpfában játéka van, akkor a sincsavar kiemelése után a korhadt farészeket fúró segítségével eltávolítjuk és az így fúrt lyukba becsavarjuk az (a) hüvelyt, mely ekkor a 3. ábrán föltüntetett hengeres külső csavarmenetű hengeres-kúpos alakkal bír. Hogy ezen műveletet sikeresen végezhessük, alkalmas kulcsot vagy különlegesen alakított fogót, vagy pedig egy közönséges kulcsot használunk, mellyel egy megfelelő alakú fogantyú közvetítésével az (f) részre hatást fejtünk ki. Ha most az (a) hüvely a talpfában fúrt lyukban foglal helyet, melyben (b) külső [ csavarmenetei által rögzítődik, a (h) sincsavar végét behelyezzük az (a) hüvelybe és rendes módon belecsavaroljuk. A (i) csavarmenet ekkor kapcsolatba jön az (a) csavaranyahüvely belső (e) csavarmenetével és pedig oly módon, hogy a síncsavar (j) orsója érintkezhetik az (e) belső csavarmenet élével, mely belső csavarmenet mélysége olyan, hogy a sincsavar orsója az (a) csavaranyahüvely falával érintkezésbe nem jöhet. A sincsavar, becsavarása közben, fokozatosan behatol az (a) hüvelynek először hengeres, csavarmenetekkel, majd kúpos csavarmenetekkel ellátott részébe úgy, hogy amint a sincsavar vége a (c) hasítékok kezdetéhez ér, a sincsavar által belülrőf kifejtett nyomás következtében a (d) szárak eltávolodnak egymástól, a sincsavar (j) orsója pedig az (e) belső csavarmenet éléhez támaszkodik. A (d) szárak ezen egymástól való távolodása a síncsavarnak a kúpos részbe való behatolása mértékében történik, ami az (e) csavarmenet mélysége lefelé való fokozatos növekedésének következménye úgy, hogy a becsavarás műveletének végén a csavaranyahü vely alsó része a 3. ábrán föltüntetett, behelyezés előtti kúpossággal szemben éppen ellentétes kúposságot mutat (4. ábra). A fába behatoló és ott a (b) csavarmenetek által rögzítődő (d) szárak kiterpeszkedése a síncsavaroknak rögzítését az (a) csavaranyahüvely közvetítésével biztosítja. ' A sincsavar feje a becsavarás végén az (a) hüvely (g) vállára támaszkodik, ami, amint az az 5. ábrából kitűnik, megakadályozza a sincsavar fejének a sinnel szemközti oldalon való lehajlását, mivel a fej eléggé ellenálló támasztékot talál a (g) vállban. A (g) váll a becsavarás után a talpfa fölületével egy síkban fekszik és így azt is