60280. lajstromszámú szabadalom • Festékszalagátváltó szerkezet

álisan eltolható (n) tengely revén történik, melyet a minden billentyű lenyomásakor működtetett (m) kilincs az (o) kilincakerék révén forgat; az (n\ tengelyre ékelt (20, 21) kúpkerekek az (n) tengely eltolásakor a (t) dob (a) tengelyével vagy az (s) dob (b) tengelyével működnek össze. A szalagtovábbítás átváltásához szükségelt tengelyeltolást az (f) csap körül forduló (q) emelő végzi, melynek alsó vége (d) fogót hord, mely az (m) tengely végére ékelt (j) tárcsa szélét fogja közre. A találmány tárgya azon föladat megoldása, hogy ezen (q) emelő ide- vagy odalengő mozgását egy egyetlen rúgós (p) billentyű mindig azonos értelmű működtetése révén hozzuk létre s emellett a (q) emelőt, biztosan vigyük véghelyzeteibe s ott biztosan rögzítsük. E célból a (q) emelő alsó karjára az (1) pontban horgonyszerű (v) szerv van kapcsolva, mely lényegileg (4. ábra) két egymással mereven kapcsolt s egymással szöget bezáró (2, 4) csatlórúdból áll. melyek a szögüket felező és (k) nehezéket hordó (3) karral mereven vannak egyesítve. A (2, 4) rudakon vagy magán a (3) karon elrendezett (5, 5) peckek a merev (2, 3, 4) rendszernek a (q) állítóemelőhöz képest való kibillenését határolják. A (2, 4) rudak szabad végei megfelelően kinyúló és ütközőket hordó (6—8) fölületekkel bírnak, melyekre a rúgós billentyűkar (7—9) forgattyúpeckei hatnak. A (2, 3, 4) rendszer a (q) állítóemelő két iktató helyzetének megfelelő két helyzetet foglalhat el, melyek egyike telt, másika pontozott vonallal van a 4.' ábrán föltüntetve. A telt vonalú helyzetben, mely az 1. ábrának felel meg, a (10) tengely körül for-* duló rúgós (p) billentyű (7) forgattyúpecke a (2) rúd (6) fölületéhez fekszik s a billentyű leszorításakor a (2) rúdat jobbra és lefelé szorítja úgy, hogy a (11) nyíl irányában ható erőkomponens az (1) csuklópontot jobbra viszi, miáltal a (q) átváltóemelő is a nyíl irányában leng ki. Minthogy a (7) pecek rajtmarad a (6) fölületen, az átváltó-emelőnek ezen elfordítása a billentyűlöket végéig, vagyis addig fog tartani, míg a (q) átváltóemelő a 2. ábrabeli és a sémán pontozottan jelzett (q') helyzetbe, nem jutott. Eközben azonban a (2, 3, 4) rendszer az (1) kapcsolási pontjának (]') helyre juttatása révén középállásán túl fordíttatott el úgy, hogy ha a (p) billentyű elbocsáttatván, visszacsappan és a (2, 3, 4) rendszert elbocsátja, utóbbi a (3) nehezékkar túlsúlya folytán legmélyebb helyzetbe billen, melyet jobboldali (5) peckének a (q) emelőre való ütközése határol. E helyzet van a 3. ábrán föltüntetve és a sémában (2', 3', 4') vonalakkal jelezve. Ezen átbillenés folytán azonban a másik {4) rúd (8) fölülete kerül a (p) billentyű másik (9) forgattyúpecke alá úgy, hogy a billentyű újabb leszorításakor a (q) átváltóemelő a jobboldali (4) rúd révén ismét az 1. ábrabeli (a) sémán telt vonalú helyzetbe tér vissza. Látható ebből, hogy a (p) billentyű egymást követő lenyomása az átváltóemelőt egyszer jobbra, másszor balra lendíti ki, miáltal a festékszalag mozgásiránya átváltatik. Hogy az átváltóemelő biztosan elérje véghelyzetét és ott rögzíttessék, fölső végén két szimmetrikusan konvergáló (12) gördülőfölülettel bír, melyek (13) ütközőben végződnek; a (12) fölületekkel egy megterhelt, célszerűen egy rúgós (w) kar végére szerelt (y) görgő működik össze úgy, hogya görgőnyomás hatása csak akkor ér véget, ha az (y) görgő az egyik (13). ütközőhöz jutott. A billentőnehezék hatásának támogatására a (3) billentőkar végén hasonlóan konvergáló szimmetrikus (14) gördülőfölületeket képezünk ki, melyekre a rúgóhatás alatt álló rugalmas (z) emelő végén elrendezett ékszerű (u) penge hat, mely a billentyű lenyomásakor túlhalad a (3) kar végén s azután a megfelelő (14) fölületre tangentiális nyomást fejt ki, mely a billentőnehezék forgatónyomatékát növeli s ezáltal az átbillenést még hiányos ágyazás esetén is biztosítja.