60251. lajstromszámú szabadalom • Kettős hódfarkú tetőcserép
Megjelent 1913. évi julius hó 14-én. MAGY. KIR. 5 SZABADALMI íji g HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 60251. szám. Vlil/b. OSZTÁLY. Kettős hódfarkú födélcserép. KANDLER FERENC FÖLDBIRTOKOS LANNACHBAN. A bejelentés napja 1912 julius hó 5-ike. Az ismeretes, közönséges hódfarkú födél- | cserép a födélcserepekkel való eddig ismeretes legjobb födési módot képviseli és ezért majdnem kizárólag alkalmaztatok is. Ujabban a hódfarkú födélcserepet részben kiszorítja a szalagalakban gyártott hornyolt födélcserép, mivel utóbbi négyzetméterenként olcsóbb a hódfarkú födélcserépnél, ámbár nem lehet vele oly tömör födelet készíteni mint a hódfarkú födélcserepekkel. A hódfarkú födélcserép olesóbb előállítására irányuló törekvésben arra kell tehát súlyt helyeznünk, hogy az anyagfölhasználást az előállításnál lehetőleg csökkentsük-Ezt találmányom szerint a legminimálisabb anyagfölhasználással előállított kettős hódfarkú födélcseréppel érem el, mely lényegében azáltal van jellemezve, hogy fölső túlfödött vége nem egyenesre, mint eddig, hanem alsó végéhez hasonlóan szegmensalakúra, félgömbölyűre vagy hegyesre van szabva. Ezen kiképzésnek azon előnye is meg van, hogy az ily cserepek könnyebben száradnak, nagyobb számban helyezhetők a kemencébe, a kevesebb nyersanyag következtében kevesebb tüzelőanyagot igényelnek és így az előállításnál kevesebb költséget okoznak és ami fő, tetemesen (kb. 15—20%-kal) nagyobb számban raktározhatok el ugyanazon vasúti kocsi raksúlyra, miáltal a szállításnál tetemes megtakarítást érünk el. A kettős hódfarkú födélcserép ezen különös alakítása folytán azonkívül még tetőfödőanyagban is ma -ként számítva, tekintélyes megtakarítást érhetünk el. Mindezen előnyök a kettős hódfarkú födélcserép szerkezetét, mely az eddigi alaknak magában véve egyszerű és semmi nehézséget nem okozó változtatását tételezi föl csupán, minden tekintetben nagyon előnyösnek tüntetik föl. A hódfarkú födélcserepet, mely alsó végén eddig félgömbölyűre, szegmensalakura, vagy hegyesre volt szabva, fölső tulfödött végén pedig, melyen a fölfüggesztő orr van alkalmazva, vízszintesen volt levágva, a találmány szerint fölső végén is az alsóhoz hasonlóan szegmensalakúra, félgömbölyűre vagy hegyesre vágjuk le; ezáltal az oldalakon nagy mennyiségű anyag esik el, anélkül, hogy ez a túlfödésre hátránnyal birna, mivel az első fölületek a túlfödés szempontjából tekintetbe nem jönnek. Találmányom szerint tehát olyan hódfarkú födélcserepet nyerünk, mely fölül és alul vagy ugyanúgy van szabva, vagy mely alul szegmensalakot, fölül gömbölyű vagy hegyes
