60241. lajstromszámú szabadalom • Ajtózörejtompító

— 2 — a (g) ütköző a (h3) ütközőt találja, miáltal az ajtó rugalmasan visszaugrik. Ezután az (a) emelő visszatér kezdeti helyzetébe úgy, hogy az ajtó könnyen bezárható. Ez a (d) tengelyhez erősített kúpos (j) pecekkel éretik el, mely a (c) alaplemez fölső (b) fülének támaszkodik. Akkor, amidőn a (d) tengely az (a) emelőkarral kifelé fordul, a (j) kúpos csap végigcsúszik a (b) fül mentén, miáltal a tengely megemeltetik. Az alaplemez az ajtóhoz (k) csavarral és az (m) •csavarorsó körül csavarodó (1) szárnyasanyával erősíttetik. Az (m) csavarorsót körülvevő (n) rés segélyével az alaplemez fölfelé, ill. lefelé elállítható. 5—7. ábrákon látható jelen találmány •egy másik kiviteli alakja. Ennél az (a) emelőkar a (d) tengelyhez egy második (d') forgáscsap segélyével van erősítve, miáltal •előbbi úgy vízszintes, valamint függélyes irányban elállíthatóvá válik. A (c) alaplemezből két ferde (s) lemezrész nyúlik ki, melyek közül az alsón csúszik végig az (a) emelőkar kifelé lengése közben; ezáltal fölemeltetik, a röperő megszűnése után pedig kezdeti helyzetébe visszatér. Az (s) lemezrészek helyett tojásdadalakú homorú palástú (t) kúp is alkalmazható, 8. és 9. ábrákon látható módon. Ezen kúp az <u) orsón föl-alá mozoghat. Ezen kúpot az ütközőrúgónak hurokká alakított (f3) vége fogja körül. Az (a) emelőkar kilengésekor ezen hurok végigcsúszik a kúp ferde fölületén. A 10. és 11. ábrákon föl tüntetett kiviteli alaknál az (a) emelőkart kalapács helyettesíti; a (b) fülek fölső részükön (j', j3) vezetőfölületként vannak kiképezve, melyeknek fölső részén az (o) pecek nyugszik. Az ajtó heves becsapásakor a kalapács a 10. ábrán kihúzottan föltüntetett helyzetéből pontozottan föltüntetett helyzetébe leng ki. Eközben az (o) pecek fölfelé csúszik (11. ábra) a (j') ferde fölület mentén, miáltal a kalapács kilengésekor megemeltetik. Az ütés fölfogására az (i) perselybe zárt (f) ütközőrúgó szolgál. Az (a) kalapács, ill. emelőkar azáltal állítható be, hogy az (r) tekercsrúgónak támadási pontját, a (p) csavaranyának az (e) csavarorsó mentén való föl-, ill. lecsavarása által, megváltoztatjuk. A 12—16. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál az (a) emelőkarnak gömbszeletalakú kibővülő (a3) része van, mely a (g') gumilabdát hordja. A (c) alaplemez alsó (c', c2) fölületén tetőalakú (15. ábra) azért, hogy ezen hangtompítót jobb- és balfelé nyíló ajtókra egyaránt lehessen alkalmazni. A föl nem használt fölületet és az ajtó közötti közt a (v) ék tölti ki. A (c) alaplemeznek tetőalakú kiképzése folytán a (d) tengely az ajtóhoz képest ferde helyzetbe jut. Az ajtó heves becsapásakor az (a) emelőkar egészen az ajtóig kileng, az ajtó lengésének megszűnésekor pedig visszatér rendes helyzetébe. Az ajtó (w) lemezére az (f2) ütközőrúgó van erősítve, mely túlnyúlik az ajtó ütközőfölületén (12. és 16. ábrák). A (gO gumilabda nekiütődésekor az (f2) rúgó a 13. ábrán föltüntetett helyzetbe jut, miközben az ajtót föltartóztatja. Az ütközőrúgó helyett (f4) fiberlemezzel kimerevített (f5) gumilemez is alkalmazható 17. és 18. ábrákon látható módon. Az 1—11. ábrákon föl tüntetett hangtompítók is egyaránt fölhasználhatók jobb és balra nyíló ajtóknál, ha a készülékeket átfordítjuk. Ezen célból a (j, j2) kupak a (j', j3) ferde fölületek az (s) ferde lemezrészek, valamint az (o, o') peckek ugy a készülék alsó, mint fölső részén megvannak. A tojásdadalakú (t) kúp esetén az (f3) hurok szemközti belső szélével támaszkodik a (t) kúpfölületnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hangtompító ajtókra, azáltal jellemezve hogy az ajtóhoz erősített tengelyen egy emelőkar vagy kalapács ül, mely az ajtó heves becsapásakor olykép leng ki tengelye körül, hogy az emelőkarhoz erősített rúgó az ajtó keretén elrendezett szilárd ütközőhöz, ill. a kalapács az ajtókerethez erősített rugóhoz ütődik, míg az emelőkar, ill. kalapács az ajtó lengésének megszűnésekor kezdeti hely-