60223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos fémszálas izzólámpákhoz való száltartók előállítására

Megjelent 1913. évi juliushó 11-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL v SZABADALMI LEIRAS 60228. szám. VII/h. OSZTÁLY. Eljárás elektromos fémszálas izzólámpákhoz való száltartók előállítására. BAUiM MIKSA ELEKTROTECHNIKUS HANAUBAN. A bejelentés napja 1912 szeptember hó 5-ike. Elsőbbsége 1911 szeptember hó 6-ika. A jelen találmány tárgya elektromos fémszálas izzólámpákhoz való száltartók előállítására alkalmas eljárás, mely száltartók alacsony olvadási ponttal bíró fémekből, mint pl. nikkelből, vasból, rézből, ezek egymással való ötvözeteiből vagy bronzból és hasonlókból állanak és egyidejűleg chrómból és chrómoxidból galvanikus úton lecsapott bevonattal vannak ellátva. Fémből való száltartók, melyek egészen vagy részben, nehezen olvadó fémekkel vannak bevonva, ismeretesek már, amint ez pl. a 194350. és a 225276. 1. sz. német szabadalmakban le van írva. Csupán oxidokkal bevont száltartók szintén ismeretesek. Azonban sem az előbbiek, sem az utóbbiak nem igen tartósak, minthogy csak nagynehezen sikerül nehezen olvadó fémekből, mint pl. chrómból, egy az alapfémhez szilárdan tapadó bevonat létrehozása; még nehezebben sikerül a tűzálló oxidokkal. Ámbár a 225276.1. sz. német szabadalom a chrómcsapadék utólagos izzítását ajánlja, mégis ezzel a kitűzött cél, azaz a csapadéknak egyrészt szilárdan tapadóvá és másrészt hajlékonnyá tétele csak tökéletlenül van elérve, minthogy az alapfém legtöbbször többé-kevésbé tetemes mennyiségű oxidot tartalmaz, tehát fémből és oxidból álló ötvözetet képez, melynél az eutektikus pont lehet éppen meg, de lehet el nem érve vagy túlhaladva is. Minél szegényebb oxidban a fém és oxidötvözete, annál jobban fog tapadni a galvánikus bevonat, legjobban azonban akkor, ha az alapfém oxidot egyáltalában nem tartalmaz. Ugyané szempontok jönnek tekintetbe a hajlékonyságot illetőleg is. Hogy ezt elérjük, a következő módon járunk el, mimellett példaképen nikkeldrótot választottunk, melyet chróm-chrómoxiddal akarunk bevonni. A nikkeldrótot, hogy belőle valamennyi oxidot eltávolítsunk, mindenekelőtt nagy hőfoknál hidrogénáramban izzítjuk, miáltal az oxidok teljesen fémmé redukáltatnak. E redukció nem megy azonban végbe csupán a fölületen, hanem amint azt kísérletek igazolták, átható e redukció. ^Helyesen vezetett műveletnél, azaz ha a hőfok a hidrogénben való izzításkor 900—1000°-ot meg nem halad, a fém zsugorodása még be nem következik, hanem mikroszkópiai vizsgálatnál azt találjuk, hogy a fémen üregek hatolnak keresztül-kasul*. Ezután chrómfürdőbe tesszük a drótot, mely 10%-os chrómsavoldatból áll és ehhez tetszőleges savat, pl. bórsavat, borkősavat